...nem szeretem a legénybúcsúkat. Túl sok is volt már belőlük az elmúlt években. A vendégkör nagy része elemezgeti tervezett vagy már lezajlott esküvőjét, jönnek a kellemetlen kérdések, ha meg nem jönnek akkor magamtól gondolok ezekre úgy is. Szó mi szó, Doki is meg lett búcsúztatva, szép volt, jó volt, de tízmilliószor inkább ülök vele péntekenként dumálgatva mintsem két csöcsposzter között szabadkozni arról mások és magam előtt hogy "te még mér' nem?" Ebből már kurvára elég volt az utóbbi években. Bőven elég a családi összejöveteleken hallgatni a régi lemezt.

Hát vasárnap reggel így , ezek után nem a legkellemesebb lelkiállapotban másztam haza, ráadásul a Löwenből a Dokk tiszteletére letolt 6 egység is fájt így hajnaltájt. Mégis zuhany, aztán húzás át a C54-be mert Faternak megígértem a CsSF-t, és ha úgy tűnik hogy van is kedve (ritka eset) azzal élni kell.

12 körülre értünk ki az Öreggel a helyszínre. A Városháza park szépen megtelt cseh sörpavilonokkal, a bajor sörpadokon a közönség még foghíjas volt - de Faterral ezt mi így szeretjük. Nem kell a tömeg... Végül az aznapra kirendelt korsómennyiség után szépen hazamentünk ebédelni, igazi, békebeli vasárnapot szerezve ezzel magunknak.

Apu nagy formában volt, a délelőtt csúcspontjaként egyszerre hagyta el szánkat az obligát "czuuuukor" jelző, mikor egy igazi old zsírczukk mögöttünk elszuszogva leült a szomszédos asztalhoz, szigorúan 1-1 világos és barna sert tartva csullogó kezében, majd neje is beérkezett, 1-1 Becherrel, s a kosarukból előkerült...igen...sült csirkecomb, rántott karfiol és gomba...! Fater kaján vigyorral elemzett a bajusz alól: "Micsoda rutin...a felsőcombbal kezd...hmm...két húzás, s volt-nincs hús a csonton...!"

Nem az old fatty tissue (gy.k. zsírszövet-arculat) volt az egyetlen vállalható czukorbáró a délelőtt. A mellettünk lévő másik szomszéd-asztalhoz ugyanis 3 öreg csóka huppant le, ebből kettő olyan rossz arcú, hogy Békés Tamástól megkapnák a "nagy csibészek" jelzőt postafordultával. Ők szigorúan 1 korsót toltak, majd magukat haza, "na gyerekek menjünk" felkiáltással.

Mit mondhatnék még? A sörök finomak voltak de ez ne legyen már meglepetés, Faterral meg remek két-két és fél óra volt ez, az ember örülhet ha ilyen férfiági legközvetlenebb felmenővel bír, ennyi. Kár hogy ritkán lehet kimozdítani, mert ezek az átkuncogott órák megfizethetetlenek.

Címkép: szabadidomagazin.hu