Volt itt ez a Wekerlei Napok szeptember elején, amit mi (joggal) csak WFK-ünnepnek szoktunk hívni. Atesz sokszor sok posztban megemlékezett már ezekről a jeles napokról, de most egy igazán ízletes falat következik az idei mulatságról. Történt, hogy vasárnap este úgy nyolc óra tájban, enyhén megfáradtan üldögéltünk valamelyik random sörpad mellett a borút kellős közepén, és hallgattuk a két öreg, id. Sütő Attila és egy régi munkatárs arc sztorizgatásait. Aztán egyszer csak kattant a diktafon gombja, és...

- ...hát van ilyen, bazdmeg, padlógázzal menni a koporsóba, hú azért nem semmi, egy kevés nyomdász volt ott kint. Hát ahogy végignéztem, ott csak nyomdászok voltak, hallod. Már olyan értelemben, hogy gépmesterek, érted. Iszonyú... iszonyú... Hát negyvenvalahány évesen elment... Namost, ebben mi van? Mi lakozik ebben a kis cukorban?

- Ebben most... ez a, ez a Fábi gyerek ez tett bele nekem...

- Ne hülyéskedjél. Akkor az már, igen... egy kis valami...

- Igen, szóval... most idáig fehér bort ittam, most utoljára ittam két... két kemény... keményebbet...

- Én is fehérrel dolgozom még, de ha jön a feleségem, lehet, hogy vége bazdmeg, az én álmomnak. Hallod? Hogy mivel szeretném bezárni, egy szekszárdi kadarkával, mondták ők, hogy ajánlják. És ez?

- Jó, ez most, megmondom ezt, hogy ezt ő töltötte, ez valami, de nagyon finom.

- Aha... Megszagolom, nem ízlelem, csak egy szaglás.

- Jó, szagold meg. Nagyon finom.

- Az anyád úristenit, jóvan...

- Szóval ez... kakasos.

- Aha... te, ez használható még, az ő zöldhasas üvege? Hát, nem hiszem. Ugye?

- Az az igazság, hogy...

- Bringa előtt ne igyál abból a kancsóból, mert... Én most generálozom a huszonnégyes gépet, lehet, hogy el tudom adni az asszonynak, mer' nem akar biciklizni. És akkor érted, hogy ha már rá tudom venni, akkor veszek egy huszonhatost magamnak. Egy körülbelül olyasfajtát, nem olyan kategóriájút, mint a tiéd...

- Az enyém, az egy... az egy minőség.

- ...ahhoz bazdmeg, ahhoz újra kéne születnem, meg újra kéne...

(...)

- Szóval, szia. (koccintás)

- Egészségetekre.

- Egyébként, egyébként, a kisebbik fiam... a fogadott fiam, már olyan elméletileg... hát ő meg nagyon jó, a család barátja.

- Dióhéjban csak annyit, hogy...

- Ő meg itt lakik a Petőfi tér sarkán, ott, azon a sarkon.

- ...én betolakodó vagyok, csak negyven éve lakom itt... pontosabban negyvenegy éve.

- Nem baj az, ha valaki vidéki...

- Namost, mi az Attilával, nekem a Raczki Jóska, nem tudom, az neked mond-e valamit... ööö... osztálytársam volt, barátom volt...

- Annyi, hogy a Zsuzsáék laknak abban a lakásban, ahol a Raczkiék laktak.

- ...egy padban ültünk vele az iskolában. És...

- A Józsival.

- Attilával így évekig együtt jártunk meózni. 

- Így.

- Volt két tyúk, az Ibolya, öö az Ildikó, meg a... meg a Muci és együtt jártunk így naponta. Aztán, egy darabig, aztán utána... ide-oda-amoda, egyébként nekem az ő édesapja, a Laci bácsi, az izé, az oktatóm volt. Amikor még voltak ezek a tipográfus tanfolyamok és hát utolsó évben ő volt az oktatóm.

- Sajnos engem nem tanított, mert nem volt türelme hozzá. Egyszerűen azt mondta, hogy fiam, hülye vagy. Ez. Na de nem azért, volt türelme, mert aztán ahogy megidősödött, tudod, lenyugodott a papa, volt egy olyan rövid időszaka, amikor még teljesen józanul, aszongya: fiam, jól csinálod. Kész.

- Namost, az az igazság ám...

- És én is tudtam neki tanácsot adni. Fater, azonnal otthagyod. Azonnal otthagyod. Figyelj. Azt mondta... de nem, nem mondott olyant, hogy igazad volt, fiam, hanem egyszerűen felállt és otthagyta a Sopronit, kész, szevasz. Tavasz.

- Szóval az az igazság, hogy...

- Csak hát ő szenvedett azért...

- ...minden zseninek vannak gyenge pontjai, általában.

- De nekem meg rengeteg van. Most csak azért beszélek, hogy hadd szórakoztassam őket kicsit...

- Persze, a gyerekeknek kell egy kis show...

- Hát tudod, mit csináltunk ma itt a fiúkkal? Én néztem őket, hogy hogy ültetnek füvet a porba. Azért nem semmi az. És újra kivirágzik Wekerle. Tessék.

- Hát egyébként...

- Hát egy csodálatos ez a tér most. Ugye? És figyelj. Másfél hét alatt úgy rendbe hozzák ezt, amit most itt letapostak, hogy... óriási. Dolgoznak, minden. Úgy nyomják, mint te a bringát, vagy én mittudomén... hát nem tudok hasonlatot.

- A sörnyitót.

- Áh... én a csapoltra esküszöm. De hát azt nehéz elérni. Ugye?

- Az biztos... hogy sörben a csapoltnál jobb nincs...

- Na hol ittunk jó pálinkát? Mesélj, nyomdásztalálkozón utoljára, meg nagyon kevés helyen.

- Hát én megmondom neked őszintén, most már én ebből a műfajból több mint tizenegy-két éve kiestem...

- Hát én meg bele se csöppentem, aztán kiszálltam.

- Én legutoljára...

- Amikor vittem. Érted, akkor ittam jót.

- ...Debrecenben ittam nagyon jó pálinkát utoljára.

- Hú, bazdmeg, az lehet. Most a bratyó van lent egy hétre végre, lepihen, érted, a Laci.

- Mi van a Lacival, jól vannak?

- Melózik. Hatvankilenc éves és melózik. Igen. Nem szeretetből, szükségből. De jól csinálja. 

- Miért, kevés a nyugdíja?

- Nagyon, annyira kevés, hogy nagyon. És most, képzeld el, már június... öö, május végén készült és végre össze jött annyi, merthogy nem tudott elmenni és most ment el szombaton, egy hétre Debrecenbe. A Nagyerdei Szállóba. Remélem, jó ideje lesz, mert azt szereti. Hogy egy kicsit kiáztassa legalább az ízületeket. Hát így. Egyedül? Haverral voltál vagy kivel?

- Pe, az, a srác, az igen, az itt van a... a csaja, az a Velke... itt a izében ilyen... tótumfaktum...

- A hogyhívják nem szokott kijönni, a... Pista.

- Tegnap kint volt, vártam és nem... nem tudom a nevét. Tegnap együtt voltunk...

- Nekem meg a feleségem ott kószál a színpad körül. Én is itt nézegetem itt a...

- Az előbb kijött az asszony, azt a tyúkot megnézte, de aztán utána bement.

- Nem is csodálom, szegény, elszarták a hangosítást.

- Hát én nem értem, hogy... olyan komoly berendezések vannak itt...

- Te nagyon nehéz, nagyon nehéz azért egy ilyen teret behangosítani. Kint voltam ott a Pozsonyi úton most egy hete, és ott tizenöt percet arra vártunk, mert aki beszélt volna, aki fölvezette volna a műsort, nem lehetett érteni. Közben bekapcsolt egy ilyen autóriasztó, képzeld, azt meg nem tudták megszüntetni. Tizenöt perc, képzeld el, a Horváth Charlie, a zenész, az ment már ott, már minden, és akkor, akkor ébrednek, hogy valaki odaálljon és szóljon, hogy elnézést kérünk. Ott is megtörténnek ilyenek, tizenöt perc. Na és ez különben, amit a Fábi kínált, ez ízlik?

- Namost ez, ez, ez, már itt, öö...

- Hát nagyon jó, olyan kékoportós illatot éreztem. 

- Mádi furmintot ittam... 

- Ja de hogy áh, az Tokaj... az vigyázz, hát azt nem tudom, hogy te milyen sorrendben vezéreled, de én megpróbáltam most megszervezni, csak három sátornál, és csak fehéret, és... egy hárslevelűt, egy ilyen kései hárslevelűt ittam... utána rizlinget... és... még egy másik fajta rizlinget... ez pedig, képzeld el, ilyen szekszárdi fehér kadarka, na mondom, ez kadarka, ezt megpróbálom. Szekszárdi...