A Wekerle-telep neve sok kisgyermek számára még ismeretlen fogalom, de létezik egy Kabócza, aki - ugyan játszóterek segítségével tájékozódik a világban - a Határ útnál irányba állítva biztosan felismeri a Wekerle-telep közepén elterülő jóféle Kós Károly teret.
Igaz, ennek a Kabóczának az emlékei között homályosan él valami nagy templom is, ahova a szülei berángatták szép, fehér ruhás menyasszonyt és valami furcsa, német nevű doktort nézni, de ezeket az emlékfoszlányokat hamar felülírta a templommal szemközti oldalon húzódó hatalmas játszótér-birodalom látványa.
Kicsivel könnyebb a dolga azoknak az emlékeknek, amik Kabócza gyomra felől közelítenek: van egy kert is valahol Wekerlén, ahol érdekes figurák szoktak egy himbiben heverni, a levegőben minőségi sörszag úszik, az asztalokon kimondhatatlan nevű és kicsit fanyar ízű, kenyérre kenhető dolgok vannak, állítólag szintén a német nevű doktor prezentálásában. Ezekből a kenyérre fektethető dolgokból jókat lehet enni, ráadásul az említett himbi környékén ropi és egyéb finomságok is feltűnnek, majd a táplálék betolása után kellemes környezetben, ribizlibokrok között lehet Csapatni.
A kertben feltűnő arcok is ismerősek lehetnek Kabóczának, hiszen az otthoni fényképalbum résztvevői elevenednek meg: Attila, aki a képen almát eszik Bánkút oldalában, Gyula bácsi, aki időnként buszmegállókban szokott betámadni a Ladába, ráadásul tölcsért is hoz, Cicás Gergő, akinek a mai napig is hálával tartozik a Cicáért, Józsi, aki ügyesen táncol a fényképen egy fura babával, illetve Balázs, akinek állítólag van egy Büdije otthon.
Az őszre be van ígérve Kabóczának még egy kiadós Wekerle, ugyanis kezdődő falevél gyűjteménye mindenképp minőségi platán-leveleket igényel, másrészt Adélka kollegina előtt is be kéne mutatni a Mesteri Csapatást Optimális Körülmények Között. Ha pedig fáradtan megpihennénk az idősebb Sütő rezidencia előtt, akkor nyilván jól fog esni egy kikönyörgött pohár szörp, amivel az asztalról elemelt sütemény-kolosszust lehet Kabóczát idézve: Lenyomatni!