A hír gyors, rövid, de annál örömtelibb. Ma délután Tagai Gergő barátom megvédte doktori disszertációját az ELTÉn. Summa Cum Laude, persze (remélem így írják), de hát nem is vártunk mást. Ő egy ilyen arc. Állítólag izgult is. Ez nem látszott.

Gergő nem wekerlei, ámde faszagyereknek annál inkább az. A klasszik egyetemi wekerlei bulik örök hőse, az abszinth-partyn a nemes ital első bátor tesztelője, a tivornyák után mosogatni-pakolni mindig maradó kollega és ha Attila építkezési gondban van, az első szóra ugró barát. Úgyhogy hiába volt ma munkanap, hiába volt még 2 hete Gyulás túra tervezve mára, most nekem is ugarni kellett. A mai fontos esemény volt.

A szeánszon az egyetemi baráti kört Joshi Bharat és én, a WFK-t csupán jómagam képviseltem, de ha azt vesszük, hogy a Doktár légvonalban kb 300 méterre posszanhatott valami laborban nagy erőkkel, akkor máris másfél az az egy.

Lényeg a lényeg, a WFK is gratulál. Hosszú, érzelgős cikket nem írok, mert egyrészt úgy meg vagyok fázva, mint a sz.r, másrészt Gergő maga küldené rám a virtuális szodomátort, hisz legendásan gyűlöli, ha tömjénezik. Pedig most lenne mire.

A WFK tehát tiszteleg. A hasam pedig lassan elkezdhetne rendbe jönni, mert jó lenne már a Pivóban meginni az Elemér utáni második Doktorunkra is az áldomást.