WFK. Wekerlei Faszagyerekek Klubja. Mi ez? Kik ők? Erről, róluk szól majd a blog és arról ahogy a wekerlisták látják a világot meg egymást.

A wekerlei faszagyerekek tudnak élni. Kispolgárok és erre büszkék.

A wekerlei faszagyerekek szeretnek országot járni, világot látni. Szeretik a hasukat. Kedvelik a minőségi cseh sört és nemes borokat, az igazán míves párlatokat. Persze csak mértékkel. Szeretnek főzni, gasztroművészkedni. Hal, vad s mi jó falat. No meg kell bele az erős…! Egyikük szereti magát önjelölt sörnagykövetként beállítani (jogosan). Némelyikük a Vásárcsarnokban töltött órák alatt megy mennybe. Van aki csak eszik a többekkel. De azt nagyon.

A wekerlei faszagyerekek kultúrmissziót látnak el. Koncertekre járnak és ajánlanak. Színházi előadásokon polemizálnak. Műintézményeket kutatnak fel. Néha mindezt összekötik az előző hobbijukkal hogy mások elé is tárják tapasztalataikat gaszrotúráikról (értsd: kirándulás  étterem beszámoló). Budapesti tematikus kocsmatúrákat szerveznek. Vagy csak egyszerűen Wekerlén krúzingolnak.

A wekerlei faszagyerekek egészséges, sportos életet élnek. A gombfociasztalt rendszeresen púderozzák, és nagy rangadókat vívnak, néha egy jó Márkus Totót is rommá verve. Fociznak. Dzsabulánit lyukasztanak.  Attila néha hetente 2-szer is hogy aztán 1 hónapig sírjon a sérülések miatt. A Doktor úr fut. Ha nincs dögrováson. A Designer nem fut. Majd holnap.

A wekerlei faszagyerekek mérközésekre járnak, ajánlanak, véleményt formálnak, vitatkoznak. Érvelnek. Megsértődnek. Kibékülnek. Együtt meccselnek a TV előtt. Szinkronizálnak. Megáll az ész.

De a legfontosabb: a wekerlei faszagyerekek kicsit saját fiatalságukra is exponálnak, hogyha majd már díszgyásszá válik a munkástelepi capriccio évtizedek múltán, akkor a virtuális naplót fellapozva hatalmasakat lehessen röhögni a nagy sztorikon, esetleg egy-egy  kövér könnycseppet elmorzsolni a borvirágossá vált vagy gyomorbeteg arcokon.

A WFK ars poeticája: Wekerle? Mér. Legjobb! Tarts velünk te is!