Bombaként robbant a napokban a hír, miszerint a várakozásokkal ellentétben esetleg mégsem a Boca Juniors, hanem egy jóval kevésbé ismert klub, a Rosario Central képviselheti majd Argentínát a közelgő CL Libertadores kupán. A latin-amerikai telenovellaipar teljhatalmú ura, El Canarino a napokban hirtelen felindulásból vásárolta fel a csőd szélére jutott klubot, mely a kilencvenes években élte tiszavirág életű aranykorát (Copa Conmebol, 1995), napjainkban azonban jobbára csak vegetál. A közeljövőben megrendezésre kerülő latin-amerikai gombseregszemlén azonban újdonsült tulajdonosa rögtön lehetőséget is kíván adni legújabb szerzeményének a bizonyításra.

Bár a megalomániás szappanopera-gyárosról kevesen tudják, de igen közel áll hozzá a Bocához hasonlóan szintén kék-sárga kiscsapat. Mint nemrég az Olé-nak egy interjúban elmondta, "még akkor kedveltem meg őket, amikor a 2000-es Libertadores kupán egészen az elődöntőig meneteltek. Nem mellesleg ez volt az a bizonyos év, amikor a másik argentin klubom, a Boca Juniors megnyerte a sorozatot, majd kipicsázta a Real Madridot az Interkontinentális kupa döntőjében. Ugye."

A Rosario Central nem tartozik tehát világviszonylatban az ismertebb klubok közé, holott a Buenos Aires melletti város csapata az argentin futball egyik legfontosabb utánpótlásképző bázisa. Olyan játékosokat adott a világ labdarúgásának, mint a Valenciával komoly sikereket elérő Kily González, a korosztályos világbajnok Mauro Cetto és Pablo Vitti, vagy épp a Barcelonát is megjárt kapus, Roberto Bonano - ők négyen egyébként szerepelnek is El Canarino keretében.

Aki viszont egész biztosan nem lesz ott a Corvin Liga téli fordulóján, az Ángel di María, a klub akadémiájának egyik legutóbbi gyümölcse, akire a mester még tavaly nyáron haragudhatott meg, amiért a Real Madridhoz szerződött. Ügynökén keresztül di María úgy kommentálta kimaradásának hírét a keretből, hogy ő már a Real Madrid játékosa, ezért amúgy sem érdekelné holmi Corvin Ligás Libertadores kupa.

A klub történetének egyik érdekessége még az az anekdota, mely szerint a csapat hírhedt becenevét (canallas, azaz szemetek; Argentínában elég durvának számító jelző) akkor kapta, amikor még a 20-as években egy ízben nem volt hajlandó pályára lépni egy lepratelep megsegítésére szervezett jótékonysági mérkőzésen. Figyelemreméltó adalék, hogy a mérkőzésen végül őket helyettesítő városi rivális Newell's Old Boys azóta is a leprosos (leprások) becenévre hallgat. Úgy hírlik, a kissé nárcisztikus szappanopera-mogul azon döntésében, hogy megszerzi a gazdasági válságba került klubot, igen nagy szerepet játszott eme bájos történet.

Végül a telenovellás nem feledkezett meg leendő ellenfeleiről sem: "Don Attílio Botafogóját senkinek sem kell bemutatni, címvédőként hazai pályán rettentő erősek lesznek. Bár a hírek szerint jelentősen átalakult a csapat kerete, mi azonban nem dőlünk be a szemfényvesztésnek. Készünk ellenük, tudatosan, amennyire ez lehetséges. Il Dottore úr Palmeirasáról a felkészülés ezen szakaszában még nem sokat lehet tudni, annyi azonban biztos, hogy valamire nagyon készülhetnek, ha ennyire igyekeznek későbbre halasztatni a tornát. Ha engem kérdeznek, a félpályás gólokat gyakorolják, de a mi eszünkön nem járhatnak túl. Azért bízom benne, hogy a készülő Murányi utcai komplexumban az eredménytől függetlenül is vetítik majd a telenovelláinkat. Sütő "Dzsabuláni Killer" Andris barátom és az ő Sao Paulója pedig mindig mindenhol veszélyes ellenfél. A dizájnpápa nyilván most is meglepő taktikát készül felrajzolni a wekerlei gyepre, de egyébként is bármikor benne lehet az ujjaiban egy látványos tornagyőzelem. Azon leszünk, hogy ezt megakadályozzuk."