"Az ünnepek azért fontosak mert tartalmassá teszik, mintegy strukturálják életünk"- nyilatkozta volt Radvánszki szobatárs itt a melóhelyen, és milyen igaza van. Az ünnepek, hagyományok valóban fontosak, főleg ha baráti társaságok kohéziós erejeként szolgálva töltik be meghatározó szerepüket adott közösség életében. A szakmai bikkfanyelvből most visszaszállva a földre, kissé visszatekintünk a múltba, bemutatva egy a fenti definíciónak bizony nagyon is megfelelő szép hagyományt - mely ugyan csupán részben érinti a WFK-t, annak 1-2 tiszteletbeli tagját azért nagyon is -  így jogos az most következő poszt.

2003-ig kell visszanyúlnunk, hogy a tradíció mélyére ássunk. Negyedév az ELTE-TTK-n, az első tavaszi napsugarak, március 10., ha minden igaz (igaz). Andris aznap jön haza Portugáliából a gimis énekkarral, nekünk meg az egyetemen hamarabb ért véget a nap, mint vártuk - így sörissza barátaimmal elindultunk valami finom malátaszerűség után nézni. A kínzó "hol fogyasszunk" kérdést végül is Tomci bajtárs "Legyen padbüfé" felkiáltása oldotta meg...

[padbüfé: szabad ég alatt, társaságban elkövetett palackozott ital, leggyakrabban sör fogyasztásának intézményesített megnevezése]

...s lőn beteljesülés - a lágymányosi lakótelep eldugott játszótereit járva körbe, markánsan fogytak is az akkor még egészségesen ótvar ízű Szalonok. Ha pedig egy SAtesz előtt elhúzol egy ilyen tematikus mézesmadzagot, várhatod hogy ő évek sorára előre felépít majd egy hagyományőrzés jelszóra felhúzott szériát, melyet ünnepnek elnevezni magától értetődő fordulat ismerve a Sütő-i gondolatvilág általános fordulatait. Nem meglepő, hogy így végül az első alkalom egyszeri eseményből igazi sorozattá, elnevezését-jogállását tekintve ünneppé, tematikáját nézve pedig a tavasz beérkeztének hozsannázásává, ha szabad így fogalmaznom, kultuszává vált.

[tavaszünnep: az év első, huzamosabb idejű szabadtéri tartózkodást lehetővé tevő, délután napközben 12 fokot meghaladó léghőmérsékletű napjainak tetszőlegesen kiválasztott egyikén padbüfé (lsd az előbb) jellegű catering  kíséretében a természet újjászületését és a geográfusi és kapcsolódó baráti szálak megünneplését betölteni hivatott kultusz, jellemzően Budapest előre kiválasztott, évente rotálódó kerületében]

Azóta évek teltek el. És a Tavaszünnepet nem lehet uniformizáltsággal vádolni. Volt már Tavaszünnep sok emberrel (2004) és kevéssel (2005) . Volt kirobbanóan vidám (2003) és sajnos szívzűrök miatti depós (2007), várakozó barátnő(k) miatti rövid (2006) és most kurvára nincs barátnőnk - életérzést hozó hosszú (2008)... Volt Tavaszünnep ami szolid volt (2004), és volt ami borzalmas véget ért a Máté-fokozatot tekintve (2007).  Látott már Tavaszünnepet a vörös Csepel de a polgári Gellérthegy is. Volt Tavaszünnep a saját kertben (2005) de szakmai helyen is, sörgyár-árnyékban (2007), sőt, 2010 elhozta az addig Budapest fókuszú ünnepkör nemhogy országos (Kazincbarcelona) de egyenesen nemzetközi hatókörűvé bővítését (Valencia- bár utóbbinál SAtesz barátunk hiába magyarázta Márkus mesternek a dolog mibenlétét az akkor még nem nagyon figyelt. Ma már értékelné, Pivó-s lelkesedéséből kiindulva, gyanítom, he-he). Fogyott Tavaszünnepen finom cseh sör Gyula jóvoltából a Gellérthegyen, és cefre-Ászok Kőbányán. Folyt itt a torkokba Szalon az ősidőkben - Attila orrából pedig  Szőke Ciklon az újidőkben (gyalázatos röhögtetők, átkozom nevetek).

A Tavaszünnep fontos hagyomány. nemcsak a legszebb évszakot, a természet tényleges újjászületését ünnepeljük, itt, de kicsit a barátságot is. Azt, hogy lassan 10 évvel az egyetemi végzés után is jó, ha ütközik a 7 különböző geográfus és még mindig bőven van közös hullámhossz. Összefújja a szél a szart, na. Nincs ott mindig mindenki, fluktuál a kezdőcsapat, de a keret változatlan. illetve mégsem. Időről-időre új arcok tűnnek fel 1-1 próbajátékra, és vannak visszatérő  tiszteletbeli geogr-arcok is, mint Andris. És így már bőven peri-WFK event-ként is aposztrofálhatjuk a Tavaszünnepet. Amit most meg is teszek.

Pénteken tehát Herminamező, a csapat újra bevetésen bár most rövidített játékban hisz estére Dzsoa úr és Joshi Bharat jönnek besöpörni a 30. X-hez járó gratulációkat Wekerlére. Mindenesetre én már most vágom a cetlit, hosszú lesz az első piros pad eléréséig tartó még hátralevő két nap...