Az Élet mindig tele van meglepetésekkel. Illetve… máshogy közelítem meg. Szóval nem ritka az olyan fordulatok száma, amelyek végén az ember úgy tekint vissza a régi időkre, hogy „basszus ezt akkor ki gondolta volna?”. Aki ismer az tudja, hogy jómagam különös vonzalommal viseltetek az ilyen érdekességek iránt. (Ki gondolta volna 2001 környékén, hogy majd pont Tamással nyomom a legtöbb közös focit, ki gondolta volna 1999 őszén, hogy a morózus Gergővel előszeretettel sörözgetünk 1-1 vállalhatatlan mozifilm után, ki gondolta volna 2003-ban Bandi bá előadásakor benn az ELTÉ-n, hogy 8 év elteltével én leszek a VÁTI-ból az előadó, ki gondolta volna 1997 táján, hogy egyszer majd riportokat készítek a Honvédnak, stb.). 
És ki gondolta volna akár 1995 környékén, hogy pont a Dokinak készülünk extra 30.-as évfordulós ajándékkal. Nem Toncsinak, az áltisis legjobb barátnak. Nem a kopasz Medveczkynek akivel a gimi elén voltunk jóban. (Jóban? Lófarát, ahogy Pepin bácsi mondaná). Egyáltalán 1995 körül azt se tudtuk volna, hogy ki a bré az a Doki… Elemér az van, igen. A szomszéd gyerek. Kb. jó arc, lehet vele focizni. Na de ki az a Doki???
A 3. X elérése. Na bumm. Ez sok emberrel megesik, az ismerősi körömben is, mégis csak kevés olyan barátot tudok felsorolni, akinek a kedvéért szervezési gyötrelmekbe vetem magam, oldalamon a diplomatervezésben szorongó Designerrel és sztárvendégként a Gardenerrel, hogy méltó eseményt kanyarítsunk a jeles dátum köré. Tényleg, a tágabb baráti körből igazi 30-as bulin csak Zetornál vettem részt vendégként, szervezőként pedig az egyetemi csapat tagjainál… és ezzel be is zárult a kör, 
illetve be fog a mai nappal, hiszen az alma mater falai közül örökre az attila-i credóba beleízesülő gárdán kívül még egy fontos harcos van, aki megemlékezésért kiált (+ lesz még egy 2014-ben, szavamat ne feledjem).
Kiről beszélünk tehát? Nos, a wekerlei Nolte, a futballmeccs-szinkronok élő legendája, a dobozos Löwenbaru-k hazai fogyasztóinak principal magistere, a nagy Doktóberi Szkuzialista Forradalom hírhedt politikai biztosa ma ünnepli a 30. születésnapját. Elemér, a felejthetetlen nevű szomszéd. A Dottore. A Doc Holliday. Maga, Dokikám, maga… Az oktalan Lódoktor, a Prokurátor.
I. Szkuzi Pápa tehát 30. niceai zsinatjára készül. A Vatikán izgalomban, a Kőbányai új designnal jelentkezik („a nagy szkuziságra”), Bob Geldof átírja örökbecsűjét („As an exception, this year I like Mondays. –At least this particular one” címmel). Hanika is tán bepörög és feldobja az uccsó 10 cserepet, Balázs leszállít akciósan 3 zsák rájsz rucát majd ballal kapura pörköl, Totó hazaküld gyorspostán még 4 rekesz cölöpkagylót és 1 láda sáfrányt, Andris meg átmegy ebédelni. 
No ebből az ajnározásból látható, hogy a Doki nem egy átlag haver. A Doki kulcsszereplő a WFK-ban és mivel a WFK maga a Corvin Baráti Kapcsolati Liga, erről nem is kell tovább pofázni. A Doki nehéz eset. (Persze ki nem az. Főleg ha szerzőnk írja ezt hát szakad a plafon). Sokszor nem könnyű vele. A Doki súlyos alak. Posszan. Azt nagyon tud. Képes sapka nélkül végigcsapatni a telet, hogy aztán 2 hónapig szenvedjen megfázva. Persze ez régen volt. Ma már van sapka. Posszanás is, még mindig. De így szeretjük. A Doki nehezen mozdítható. Bár igaz, ami igaz e téren is fejlődik! A Doki csapat. Hol Wekerlén. Hol a Csarnokban. Csapat és szigetel. Ebben nincs párja. A Doki lázad ha a Fradit gyalázzuk. A Doki fut, a Doki úszik, a Doki bringázik –ha majd 10 év múlva megszereli a cangát. A Doki tervez, betáraz, gasztrul. A légópince már tele speckó borral, pálinka tán csak tobozból nincs nála. Hát ez a Doki. Andris mellett a LEGJOBB BARÁTOM.
Persze ha az ember visszatekint az elmúlt 15 évre, hát volt itt sok minden. Meg sok fordulópont, kulcsmomentum. Ha Elemért magát kérdeznénk, ő valszeg máig az a ’90es évek végi nyarat emlegetné, ahol az átgombfocizott vakáció volt neki a mentőöv. Ha Andrist, ő a 2001 utáni nagy egymásra találást – nem életlenül aposztrofálja a Dokit a tiszteletbeli bátyként. 
Én meg… hát voltak itt borulások is, de szerencsére jóval több a dicsfényben fürdő momentum, a 2006-os május eleji estén az azonnali-rendelkezésre-állástól kezdve a 2010-es fürdőszobaszétverési kiszálláson át a 24 éves szülinapom máig megható emlékű megszervezéséig 2005-ben, a handmade DT bootleg box-set elkészítéséig. Meg a 2010 márciusi, hispán útról való hazaérkezésemet követő Panic pub-os sörözésünk, azt hiszem ezt Elemér PhD is tudja hogy miért.
Mielőtt végleg megcsöppenünk az érzelgős emlékek cukormázas krémjében fertezve, zárásként csak annyit írhatok: nagyon-nagyon remélem, hogy újabb 30 év múlva még leülhetek Andrissal és a nyugalmazott autósoktatóval Gyálról, hogy valamit ki kéne találni a Doktár 60. születésnapjára. Azt hiszem, akkor lesz teljes a történet.
Ma este pedig 5 perces találka és fülhúzás.
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!
