Péntek, koradélután, verőfényes napsütés. A munkaidő a végefelé közeledik, adrenalin lassan nyekereg, tobzódik belül. Aztán indulás...
Hova és miért szólt ez a decens lelkesedés e hét pénteken? Nos szokásos pénteki WFK szeánszaink sora különkiadáshoz érkezett. Ezúttal nem a szokásos Pivo- vagy Hrabal rájd került abszolválásra, inkább a Mikszáth tér kies kulisszái felé vettük az irányt ahol az I. Főzdefeszt, a hazai házi, kisüzemi serfőzdék és termékeik seregszemléjére került sor magán a placcon és a környező krimókban, vendéglátóegységekben. Egy esemény, amire a sörfetisiszta WFK-s malátakulákoknak a részvétel kötelező.
Jómagam, valljuk meg, nem vagyok az a házisörös artz. Tomci barátom itt mennybe ment volna már 2 perc után, az kurvafix (he-he), de nálam ez nem volt ennyire evidens. Aztán mennybe mentem két perc alatt. Doktár, egy kollégája és a jó Designer már teli korsóval vártak (keserű méz fantázianevű nedűvel) ami azonban nem tartott ki sokáig kezükben, hogy én is velük tarthassak egy új körre. Önzetlen czukkok, igaz barátok. Nos az én első próbálkozásom egy jó jászdózsai köleses barna volt. Otthon van egy mesekönyv még a messzi gyerekkoromból, "A titokmondó fa" címmel, afrikai népmesékkel. Nos abban van egy szivacs nyúl amki majd' minden sztoriban nagy erőkkel szűri a kölessört (és ő a pozitív szereplő a gyerekeknek. True.) Hát én azóta vágyom egy jó kölessörre. Ez majdnem az volt. Köleses- de nem tisztán köles. Köleses. Köll is ez. Hát, embertelen jó volt. Az idén kóstolt söreim közül csak a Nezny Barbar, a Morva Sörpincesör és a szűretlen Bernard jelentett ekkora gasztroélményt. Édeskés, házias de nem idegesítően málnaszörp ízű, félhideg- mint egy angol ale! Nemhiába! Az ale is ugye alapból felsőerjesztésű, ezek is, szóval ott a pont... remek volt.
A folytatás kevésbé. Korty fantázianevű mix a miskolci Serforrástól. Mielőtt a tamási szemek könnybe lábadnak, vigyázzunk. Doki is gerjedt a Serforrásra, neki is nagy emlék a hely Miskolcról, a barna főleg. Hát itt se világos, se barna. Csak Korty (meg a Pale Ale, azt nem kóstoltuk). Ez egy aszúesszenciával hintett házisör. Aszú...ez inkább száraz szamorodni volt. Szoftos hányásíz. Hát, egzotikum.
Kellett belénk az erős. Jöhet a Kissler. Név: Kiss a serfőzőmester, az anyag pilseni komlóval rútul telekúrált így Kiss+ Pilsner: Kissler. Péklapát? Igen! A sör viszont annál jobb. Elég...nagyon...hm, mondjuk ki: kibaszottul keserű. Fater besírna tőle ha nem otthon héderezne. Van benne házisörös ótvarság is de annyira tele van somva a zateci komlóval hogy a nyelved kiszakad. Fenomenális. Maksziriszpekt.
Következik a Darshan hűs, árnyas udvara. Benne a békésszentandrási "magyar belgák". Ez most erős lenne, csak haza viszek egy tarcsit. Inkább egy Hammurapi Álma fantázianevű sztenderd házival bajlódok (finom de túl édes) míg Andris és Dokoláda rámozdul a csalános sörre a prágai Pivovarsky Dúm-tól. Nekik ízlik, énnekem kevéssé. Megyünk tovább.
Most már a korábban, 3 órás érkezésünkkor kellemesen szoftos tömeg is sűrűsödik kegyetlen sorok állnak a sörcsapok előtt. A füstölt Kaltenecker-re 20 percet várunk. De megéri. Majdnem a Schlenkerla minősége. Szép zárás, takarodok is haza vár a fodrász, akivel tök lazán elbeszélgetek, makin megy ez mint a karikacsapás. A két gazember még marad, de fodi után este becsapódnak hozzám, folyik a Löwen, nekem hoztak Pilsnert is, meg kell őket zabálni.
Közben álljon itt a Kedves Öccs beszámolója is, más szavakkal, vélemény-irányvonallal:
"A sörfeszt király volt! Letettük a névjegyünket asszem:D A csalános se volt rossz, enyhe maggi kocka mellékíz. Az elején egy keserû méz nevût ittunk, amirõl csak annyit tudok elmondani, amit már a neve elmond. Finom volt nagyon, a végén még rávállaltunk belõle 2 korsóval. Másodiknak ittunk egy köles sört, ami nekem talán leginkább ízlett. Sztem Neked is az egyik csúcspont lett volna, ráadásul félbarna volt. Aztán a Korty nevû aszúesszenciásból egy pikoló...felejthetõ. Negyediknek a "magyar pilsner urquelle". Atesz és Doki dícsérték, nekem nem annyira csehes,inkább németes ízt idézett és felejthetõ...Aztán a jó csalánosból egy pohár. Atesz meg Hammurapi álmát itta, abból is kaptunk kölcsönkortyot és tetszett. Aztán atesz elhúzott borbélyhoz és akkor mentünk rá Dokival meg kolegájával a két bónusz keserû mézre. Az eleje jó volt a fesztnek mer akkor könnyen lehetett sört kapni de 5-6 körülre már 20 méteres sorok kígyóztak a csapok elõtt. Egy kis dobogón Váncsa rázta a pofonfát de azért jó szövegeket is becsempészett a mondanivalójába még pár sörszakértõvel együtt. A hangulathoz hozzátett hogy a magyar sörkultúráról értekeztek.
Aztán haza, Ferenc körúton gyros, sparban büdös sajt és egy-egy doboz Löwen:) és még atesznál hombárkodtunk kicsit a celebes duettes mûsorra."
Dokiéra még várok, lehet az is jön!, már meg is jött. Lássuk hát a rövid, de velős doktori disszertációt.
"ez van akkor ha már mindent leírtak előttem..
Gyuszi kollégám egyszerűen csak azzal fogadott hétfő reggel, hogy „hát jó’ beb*sztunk pénteken”...
No de ne rohanjunk ennyire előre. Péntek van. Jó az idő, bár kicsit szeles. Pont mint egy jó hagymásbab utáni másnap. (Gyenge 10/2.) Abban maradtunk Gyuszival, hogy 3 kor lépés van, mert egyrészt péntek, másrészt meg a sör olyan, mint a medve: nem játék!
Aztán a 3 órás indulásból 2 lett, fél 3 kor már kortyolgattunk (oktalanul lehúztuk) az első korsó frissen csapolt sert. Innentől a minőségi leírásokba nem mennék bele, mert alaposan ki lett vesézve. A minőség mellett nem elhanyagolható az a mennyiség sem, amit a Mikszáth téri toi-toi WC-k alján hagytunk. A szervezésbe sem mennék bele mélyebben, mert első rendezés volt, meglássuk jövőre a folytatást, merthogy remélem lesz! És ott leszünk megint!"
Nos, remek péntek volt, én pedig várom a másnapot, ahol már érzem: a Honvéd-Újpest után kéne még boogie. De kivel?
Kép: fozdefeszt.hu
