Vendégszerzőink sorát gyarapítandó, most egykori kollégám/barátom (és fura kimondani: ex-főnököm) kerül sorra: Ádipajti. (Főnöki mivoltában nem így szólítottam - azt hiszem ez nem meglepő.) Ádámunk, mióta ismerem, a német Fatherlandba vágyott dolgozni és élni, és mindez kitartó munkával sikerült is neki, mióta pedig kinn él, hát, a jó öreg Ádi bizony elindult a sörgasztrónómiai szakértővé válás úján (és a futballszurkolóin is- egyiket sem hitte volna az ember akár csak egy évvel ezelőtt is). Képzeljétek el mondjuk amint Lieszko kollega őrjöng egy Honvéd meccsen. Ugye? Ádám azonban új otthonában, a kies Düsseldorfban bősz Fortuna drukkerré avanzsált (hol vagy már, Torghelle Sanyi...?) és bőszen szűri -és dicséri- az "öreg düsseldorfi" malátafőzeteket. Blogunk sörgasztro mivolta miatt épp ezért az exboss legutóbbi mail-je ide kívánkozik oldalainkra, s mivel ő maga is rábólintott a WFK-s szereplésre, merüljünk most el együtt a híres düsseldorfi "alt" műértő elemzésében. Ádámé a szó.
"Düsseldorfban az ember nem is sört kér, hanem Altot. Az Alt egy barnás, erősebb sör, melyet Düsseldorfban és környékén készítenek és fogyasztanak. Van néhány főzde (Gatzweiler, Schlösser, Uerige, Schuhmacher), változóan keserűek. Az Uerige pl. egészen karcos, keserű. A héten ittam Schuhmachert a főzdében (üzleti vacsi volt), ez kellemesen selymesen simogatja a torkot, nyelőcsövet. A szokások: bárhova mész, csak annyit mondasz: „Ein Alt, bitte!“ Ha leülős a hely, akkor a pincér kihozza és leteszi az alátétre. Csak pohárban lehet kapni. Ha már nagyjából kiittad a poharat, akkor már hozza is a következőt. Az üres poharat automatikusan cseréli, a söralátétre húz egy újabb strigulát. Amíg nem szólsz, hogy nem kérsz többet, addig gyakorlatilag mindig kapsz. Nincs túlbonyolítva. Van az Alt és kész.
Sörélményben még jó a Flingerstraße. Ez az utca az óvároson keresztül vezet ki a Rajna partjára. Még az egykori Düssel-torkolat előtt (ami most inkább egy mesterséges tóra hasonlít, közepén egy régi vitorlással) van egy szakasz, ahol egymás mellett van néhány söröző az egyik oldalon, néhány nyári pult a másikon. Mindkét oldalon állnak az emberek, beszélgetnek és Altot isznak. Nagy a nyüzsi mindig. Munka után öltönyben, este színház előtt/után, vagy csak úgy, az embernek kedve támad ott megállni és inni egy Altot. Nem is kell a rendeléssel sem sokat szarakodni, mert a pincér jár körbe egy tálcával, rajta Alt és ha kérsz, odaadod neki a 2 EUR-t és már kapod is a kezedbe.
Kölnben ugye Kölsch van, ami világos és sokkal gyengébb és csak 2 decis csőpohárban adják (az Altot három decisben). A Kölsch a düsseldorfiak (és más németek) szemében „Mädchenbier“. A kölniek szerint „Altbier macht dumm“.
Az északrajna-vesztfáliai sörkultúrát jellemzi az alábbi vicc:
Ein Kölner, ein Dortmunder und ein Düsseldorfer gehen in eine Kneipe.
Sagt der Dortmunder zum Kellner: "Ich nehme ein DAB."
Sagt der Düsseldorfer: "Ich nehme ein Alt."
Sagt der Kölner: "Ich nehme eine Cola"
Die anderen beiden sind entsetzt: "Warum trinkst du denn Cola?"
Der Kölner: "Na, wenn ihr kein Bier trinkt, trinke ich auch keins.""
Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Csak annyit: lassan bevarrom magam Ádámékhoz és egy jó "Besuch"-ra...
Fotó: flickr.com.
