...ha már a gasztroélvezetek és a WFK berkein (sok)mindent átfogó sörkohézió egyik fő fűtőeleme kidőlni látszik a csatasorból, mi örömünk marad vajon azokból a sokat emlegetett hrabali életszépítő apróságok közül? Gyöngink esetében nem sok minden. A K betűs népbetegség még mindig kerüli hősünket, a fociban állandóan lesérül, ha meg nézi, a lelke sérül a Bozsikban. Fürdő? Talán decemberben eljutunk a srácokkal. Marad még valami?

A zene, az még igen. Az még megmaradt, és a WFK tagok közül bizony tudjuk hogy Attila rendelkezik (oké, Totó mellett) a legjobb infrával e téren, a Denon és Yamaha gyeppel befüvezett C67-es Maracana legalábbis erről árulkodik. Ami azért valamit mutat - azt mindenképp, hogy az egy fő/napra jutó, a kedvenc fotelből meghallgatott albumok számában jó eséllyel ő vezet. Már csak ebben.

A zene pedig sok mindenre jó. Lehet mellette pakolni otthon, dolgozni a hazahozott melón, posztot írni, de legjobban talán gondolkozni, emlékezni, érzéseken szállni. És e téren a mostanában realizált lemezvételek bizony jó eredményt hoztak: Andris  karácsonyi telitalálat ajándékai (Pink Floyd, Ozric, Oldfield, Carbonfools) után a január és a február első hete is a CD Pincében találta hősünket, és sok egyéb mellett a 2 legfrissebb The Gathering album is a kosárban landolt.

The Gathering - Anneke van Giersbergen. Ez a szópár evidencia volt az elmúlt években, ám a 2006-os Home album után az angyali hangú Anneke távozott a holland csapat éléről. Szólólemezei kellemes hallgatnivalók, de az eklektikus zenei stílus nem mutat rajta egységes minőséget, valahogy hiányoltam róluk az anyabanda kellemes szomorkás-szállós háttérzenéjét, amit mindig csak aláfestésnek dehonesztált sok hallgató Anneke dallamai alá, de most azért látszik, a zene is kellett az összképhez.

Azóta pedig itt a 2 új lemez, már a norvég Silje Wergelanddal a mikrofonnál, aki a helyesség-faktort és a hangi adottságokat nézve sem marad el a coffeshop-királynő elődjétől, ráadásul úgy néz ki arcra, mint Livi kolleganőm :). A zene meg The Gathering, és kész. Ennyi. nyerő párosítás.

És hogy milyen zene ez?

Nyugodt, 17-20 fokos hőmérsékletű, szemerkélő esős, késő augusztusi vagy tavaszi, és nagyon amszterdami, vöröstéglás házsorokkal, padlásablakokban ülve a város tetőrengetegén végignézős... olyan zene, ami előhívja a házak ormán feszítő csigás bútorfelhúzó készségek emlékképét, a csatornákon ringatózó lakóhajók elmosódott alakját a sötétben, a kellemes spacecake-bódulatban átsétált éjszakákat, az ódon kis kerítéssel körbevett buja, zöld parkokat...

...a reggeliket a csöppnyi szállodában, a földszinti étkezőhelyiségben, pirítóssal, szamócalekvárral és pindakaas-szal, azaz mogyóróvajjal... a frissen elkészített és a jointjától már reggel bekészült román recepciós skac által felszolgált tükörtojással...

...olyan zene, ami nyugalmat áraszt szét a lelkedben, tavasz-szagot hoz a tél által tépázott falú szobádba, finom, szolid futamaival, intelligens arányaival és kellemes harmóniáival, és egy Annekével bizony egyenértékű, igaz kevéssé viháncolós, inkább visszafogottabb, de kedves hanggal...(holland vs norvég lány - ez a titok nyitja?).

...olyan zene, ami kitép a valóságból és visszaröpít kellemes emlékek közé vagy a jövőt próbálja szebbé festeni, ami nem egyszerű. Hát ilyen a The Gathering. És miközben most is a melót kéne gyűrnöm, hallgatom őket és inkább megírtam ezt, ettem egy pirítóst DokkerCsokker lekvárjával és gondolatban megint az egyik csatorna partján sétálok a hűvös-langyos, Északi-tenger felől jövő szélben, egy sirály még vijjog a távolban, a coffeshopok ablakai világítanak...

...és a román srác is leindul az étkezőbe, hogy elkészítse az első tükörtojásokat.