A Honvédpálya szélén állva, just outside the pitch, pállva a kabátkámban és a fotósmellény alatt régóta kínzott a szomjúság. Este megint kéne Főzdefeszt, basszus. De kivel? Dokk ünnepel családdal. Andris diplomatervvel szív. Apu nehéz eset, inkább pihenne. Tomci Miskolcon. Gyula? Esélytelen. Tomán Gergő? Ha ma szólok nem ér rá. 2 delikvensben bízhatok még. Megy is a párhuzamos SMS Tagai kollégának és a jö öreg Blaze-nek. Gergő válaszol előbb, buliba megy, sztornó. Kár. Balázsban sem bízok nagyon de visszaír hogy végül is lehet róla szó. lett róla szó. A 4:1-es rommápicsázásunkat követően kellett is a nyugtató, így este 7kor találka a Kálvinon azt húzás befelé a Mikszáthra.
A tömeg kegyetlen. 30 perc egy sörsor. Balázzsal kapcsolunk gyorsan- a Kisslernél kezdünk, egyből 2-2 korsóval. Legkövérebb Legczukkabb barátom élvezi a keserű sört, dicséri bő szóvirágokkal. Én csak mosolyogva szűrök. Aztán beindul a témázgatás. Rég dumáltunk már, előkerülnek a legszemélyesebb dolgok, hát, nem sok arccal tudok ilyen fesztelenül elkvaterkázni, ráadásul úgy hogy kb. 3 hónapja volt utoljára ilyen találkozónk, de mintha mi sem történt volna. Balázs egy czukor, ennyi. A tömeg már kevésbé. Hazaindulás mellett döntünk, ám csalafintán a Puskin utca felé terelem a derék térinformatikus geográfust. Ő whisky-zni és stöccre invitálna magához de meggyőzöm: stöccölde a Hrabalban is van, whisky helyett meg jobb a Gyöngéd Barbár félbarna. Ráállt, szerencsére.
Nos a Hrabalban már sokat voltam sokat írtunk róla sokat dícsértem. De ami ezen az esté volt. 'ÁTZEG, ahogy Bala mondaná.
Érkezésünkkor a hely persze tele volt, kivéve a gyevi bírót a szélső boxot jobb oldalt. Hát oda beoktrojáltam magam, Bala meg a rötyi ajtaját akarta feltépni, mire realizálta 2 perc után, hogy vannak benn. Sebaj. A VinczeLilla-like csodásan bájos csaposlányzat már hozta is a két GyB-t és plusz 2 vendéget az asztalunkhoz, egy 50es hölgyet a fickójával, akit Balázs így jellemzett: "kissé szét van esve a SRÁC, nem, Ata?" De, ezt Ata is alátámaszthatja. Velünk szemben egy 4es asztalnál pedig maga Walter Sobchak ült a Nagy Lebowskiból, egy haverjával, és....igen, itt kezdődött a legnagyobb este a Hrabalban evör... kuruc toborzó nótákat énekeltek, gregorjózsefi orgánummal, főleg a nagydarab Walter...közben kézzel adva az ütemet, mutogatva a kapatos dalnokok modorában...csodás volt...lassan 2 másik asztaltól is becsatlakoztak az önjelölt dalárda 
tagok és a végén az egész kocsma énekelt (még én is eleresztettem egy szánalmas Csínompalkócsínomjankószépselymeslódingom-at). Majd felállt egy sarokasztaltól egy, a Népszava főszerkesztőjére hajazó arculat, odament a nagydarab Walterhoz, engedélyt kért művészetének előadására, és miután a Walter mosolyogva bólintott ő elővezetett egy 4 versszakos, versszakonként 8 soros kuruc busongót, már csak a tárogató hiányzott. Ezt senki nem ismerte a kolléga olyan hangon tolta hogy én is az állam kerestem az asztal alatt.... A végén volt valami 3 soros refrén hogy "így vágtáztak a jó kuruc huszááááááááááárok" vagy valami ilyesmi, itt már a Walter is felpattant és a Népszava főszerkesztővel zengte a frissen betanult szakaszt majd a végén könnyezve összeölelkeztek. VinczeLilla az egészet felvette videóra, tapsvihar, standing ovation, Hrabal szelleme örömkönnyekkel öntözte a kis kocsmát és én valahol az 1960as évek eleji Prágában éreztem magam a kuruc feelin'-t leszámítva, vidám sörarculatok között akik nem butarészegek de habzsolják az életet és boldogok és társaság van és hangulat van és életöröm van és vidámság van és akkor én sem azzal foglalkozok hogy jajjde szar minden hanem azzal hogy itt mindenki kacag itt mindenki mosolyog hát már én is és hogy jó hogy vannak ilyen esték és van a Hrabal és hogy van a Balázs aki csak eljött és akivel kurva jót dumáltunk és csak rendelünk egy pohár barnát még és kurva másnaposak leszünk vasárnap de ez így is megérte....
Ilyenkor szeretnék örökké élni.
Fotók: fozdefeszt.hu; oreglegeny.hu
