Érdekes ez az egész. Amikor 2006-07 táján Andrissal felugrottam Márkus Tomihoz egy vendégségbe úgy 20 percre, bár az összes ottani arc közül ő volt már egyből a legközvetlenebb, nem hittem volna hogy valaha heti-havi rendszerességgel ütközünk vele. Mármint Andris mellett Dokk és én is... Aztán jött a 2009 decemberi Honvéd DVD-nézés, majd közös spanyol út Öccsnél, ahol Tomi szénnélőtt minket olyan programfelhozatallal mint egy profi idegenvezető.
Aztán Andris még Valenciában, mi haza, és Tomival egyre több lett a wekerlei kvaterka. Előbb csak meccsek. Ma már -ha itthon van- pénteki Hrabalok, Pivók. Aztán a GOMBFOCI. Tomi az asztali labdarúgás-related szent őrültek azon kasztját gyarapítja ahol én is vagyok. Sokszor mondtuk már: ha ő is a szomszéd wekerlei házak egyikében nő fel, a Corvin Liga még súlyosabb lehetett volna 1998-2003 között. Még keményebb meccsek. Még nagyobb sértődések. Fél év mosolyszünetek. És nem nekem kellett volna egyedül szerkeszteni az Új Gombot. Bár Tomi és az én öntörvényűségemet ismerve a lap hamar szétvált volna Nemzeti Gombra és Új Slecára.
Szóval Tomi nem gyenge arc. Nagyokat lehet vele vitázni. Meggyőzni kb. lehetetlen, ha leszáll a canarinói focivitaköd, hát még Elemérnél is rosszabb. De a fájdalmas sutkái, félelmetes (már-már Attilát közelítő, he-he) focilexikonsága, állandó kalapemelésre késztető figyelmessége (nem sok közös ismerősünk van aki SOSE jön üres kézzel), illetve általában a vele áthülyült-dumált-észosztott órák vidámsága ezt mind negligálják. Hol egy cölöpkagyló, hol egy gombfocikönyv, hol egy kis Honvédzászló kerül elő az ajándékhozó tatyóból... hol pedig...
Ugye idén 30 lettem. Dokk is. Tomi nem volt itthon a bulikon, csak sajnálkozott. Gondoltuk mi. De ő közben szervezkedett is. És mivel állít be vasárnap az eszteri kertipartyra?
Ajándékmezek. Uniformizálódott hát a WFK fociszakosztálya. GYé Barbár, Doc, Botrány Bandi és Toti. Hát ennyi. Mondtam is neki, ez benn van a TOP5 ajándékom közt evör. Hétfőn már ebben toltuk a focit is, bár Totó elsődlegesen seggezésre hozta a dzsörzéket, azért egy jó debüt kellett. EGY JÓ DEBÜT. Meg is lett. 7:2-re rojtosra verték a szánkat, a végén a csapatunk morálisan is szétesett. Tomi szidta Dimit, Dimi Tomit, Elemér Dimit, Dimi mindenkit, Attila önmagát. Otthon meg azért egy fotó elkattant az annaleseknek. Illetve kettő. Egyszóval köszönjük Tomi, ez az ötleted is jó mulatság, férfimunka volt. Helyed a WFK munkásmozgalmi pantheónjának falán örökbérletes.
