Új sorozatunkban régebbi útjainkra tekintünk vissza, ahol a WFK jellegadó tagja(i) képviseltették magukat s maradandó élménnyel beégve a kognitív tudattalanba érkeztek haza az ódon kispesti munkástelep utcáira. Mai első epizódunk az eszme hazájára tekint vissza, 2008 kánikulában és KGB-jelvényekben gazdag nyarára...

... borzalmasan meleg volt aznap. Nem meleg, forró... brutális forróság. Igazi keleti, mocskosan kontinentális. A beton, a macskakövek, a "régi" Arbaton zajló-zúgó moszkovita vásárlótömeg,  az "új" Arbaton a hőt ezerszeresen visszasugárzó heroikus Y-panelmonstrumok, betonba fagyott mementóiként a metropolisz egykori szocialista nagyságának... A Moszkva-parti csövik és a geográfusi homloklebenyek is rommáolvadtak a 40 fokban és a helyiérdekű czukkinák látványától, akik nem elég hogy permanensen sorjáztak egymás után az orosz fővárost átszelő folyó partján húzódó, korzónak bajosan nevezhető betonsétányon, de outfitjükkel porrázúzták a szemlélődő geografaták maradék optimizmusát is amint nagy rutinnal pattantak be a mellettük megálló highclass dzsipek anyósüléseire...

2 napig tartott a vonatutunk és végre ott voltunk.... el sem hittem. 6 nagy úti célom volt álmaimban, ebből abban a pillanatban a 2.-at is beteljesítettem. Moszkva. A 7 sztálini nővér szigorúan barázdálja az eget, a város fölött a hő és a szmog pöffeszkedik, a tömeg csak zsong. És mi ott vagyunk. Délelőtt már csekkoltuk Gudival a Vörös teret míg a többiek a szálláson kutlászkodtak és most nagy erőkkel jártuk a várost. De hát a hőség. A czukkinák. Kezdett elhomályosulni a kép...

Épp összeomlani készültem mikor érkezett az adekvát Tamási kéz az elnehezülő test és a depresszióba átcsúszó lélek alá s oly lendülettel lökött be egy sarki klasszik közért oldalán hogy majd levertem bemenet egy sőregfilét a polcról. "MOST kell pihennünk egyet!"- mondta ellentmondást nem tűrő vigyorral Tomci, és záporoztak be a kék Baltikák a kosárba, mind a hetünknek 1-1... hogy aztán 1 óra múlva már a 7-es, ezüstdobozos, literes verziókkal tegyük ugyanezt, a Moszkva túlpartján. Életem legkomfortosabb órái között van kétség nélkül az a parti füves lejtőn eltöltött 50 perc, Tomcival, Gyulával, Dokival és Nomád Gudival. Moszkva, hideg sör, barátok, a történelem meg a fejed fölött lebeg, Akszjonov és Bulgakov szelleme kuncog a bokrok mögött, a Kreml pedig vidám-baljósan vigyorog rád egy sztálini bajusz alól a távolban, súlyos emlékek sorát lebegtetve a historikus város felett... Már-már a Behemótot vagy Andropovot vártam előjönni a fák közül...

Nos, egyikük sem jött, 6 csodás nap viszont még igen. Sok ilyen nyár kéne még.