Új sorozatunkban régebbi útjainkra tekintünk vissza, hangulatokat, pillanatképeket ragadva meg a múltból... Utakról, ahol a WFK jellegadó tagja(i) képviseltették magukat s maradandó élménnyel beégve a kognitív tudattalanba érkeztek haza az ódon kispesti munkástelep utcáira. Második epizódunk egy igazi mesevárosra tekint vissza, a 2006-os év e németalföldi trip miatt jóemlékű nyarára...
2006 nyara, valljuk meg, borzalmas volt. Ha van valami, ami miatt mégsem 100%-ig rándul görcsbe a gyomrom az oda való visszaemlékezéskor, az egy rövid kis augusztusi hét, amikor az egyetemi csapatból Joshi Bharat, Gyula és az utolsó pillanatokban hála az égnek becsatlakozó, így az út lazulásfaktorát jelentősen emelő Gergő társaságában kizúztunk Hollandiába. Keserédes egy hét volt az akkori állapotnak megfelelően, de a keser helyett itt mégis az édesen van a hangsúly.
Amszterdami meseváros, spacecake-es Józsi, ódon Utrecht, zseniális Den Haag. Jó kis út volt ez is...van mire emlékezni. A szállodai becsekket követően a belvárosi találkozásra Kriszékkel és a bestiális sütizésbe forduló estével, a kikapcsolhatatlan hajnali rádióadóként funkcionáló, majd a szállónk melletti parkban a bokrok közé szörnyeket vizionáló Lieszkovszky mesterrel... az egyik A'dami főtéren egymáson fetrengő, röhögőgörcsbe zuhanó Gergővel és Attilával... a 10 évente-egyszer-elengedem-magam vigyort magára 3 órán át feloktrojáló Gyulával...szemezgethetünk az emlékek tárházából.
Amszterdam meseváros, kezdtem az előbbi bekezdést és ehhez nincs mit hozzátenni. Az ott eltöltött 4 nap ezt végleg beleégette az agyamba. Addig Prága volt a favorit, azt hittem annál nincs szebb város Európában...-nos A'dam erre is választ adott, megtanítva: ne egy helyre vágyjál vissza hanem ismerj meg minél többet. Ha mást nem is adott volna, az Amstel folyó királynője már ezzel beírta volna magát a földrajzi alapvetések nagylexikonába. De adott még mást is, sok mindent...
A fotó, melyet kiemeltem, Józsi barátom, én és a ratyi bringa címmel szerepelt az egyik közösségi oldalon megbúvó profilomban sokáig - és ennél többet bajosan mondhatnánk a képről ha a lényeget kérdezzük. Ha meg nem csak a lényeget, akkor tegyük hozzá: Amszterdam a maga vöröstéglás házaival, állandó fűszagával, hihetetlenül otthonos kávézóival, a mindig hideg és friss Heinekenjével, multikulti zsongásával, hangulatos csatornáival és egyszerűen utánozhatatlan miliőjével az a hely amit egyszer látni kell. Itt még a prűd Gyula is végigmegy a Kanéccentrumban Red Light Districten, Józsi is betolja a kötelező űrsütit, és egyáltalán, a geográfuscsapat legrobbanásveszélyesebb négyese is nagyobb zökkenők nélkül letolt itt egy hetet és mai is jó szívvel emlékszik a közös pillanatokra. Kell ennél több? Max más évszak. Tavasszal ugyanis még többet ad magából a holland főváros, nagy kár, hogy ezt az arcát kollegákkal és nem a barátaimmal láttam viszont 2 éve. De láttam, úgyhogy panaszkodás befejezve, ma este meg átnézek Anyuékhoz a kertbe, megtekinteni a kintről hozott hagymákból felnőtt tulipánjaink helyét, ahol jövőre megint kis A'dami mementók szirmait fújja majd a wekerlei márciusi szellő.
