Régebbi útjainkra, WFK-related kalandokra visszatekintő sorozatunk ezúttal 2010 tavaszának majd' két hetes Hispán körversenyére néz vissza, ösztöndíjas Designerrel, WFK-pályáját (még a saját tudtán kívül is) megkezdő Totóval, és az Atleti pályáján elérzékenyülő Attilával.
2010 tavaszának ékköve kétségkívül a spanyol trip volt. A hispániai út minden olyat tartalmazott ami Attila-mércével több, mint csábító: az egy hónapja nem látott Öccsel való találkozás, nagy kibeszélőshow-k, focimeccs-látogatások, és egy sztárvendég, Márkus Tomi személyében. Hogy vele az út hogy sült el, arra a legjobb példa a WFK által ráaggatott Totó név, illetve az augusztus végi WFK-elnökségkibővítési ünnepség. Tomi remekül idegenvezetett, programajánlatai, az Atleti és Valencia meccsekkel, a bikaviadallal és a számtalan tapasbározással kifogástalanok voltak (mondjuk minden napszakban elmentünk a Mestallához szakrálisan áldozni, de ez belefér, hehe).
A túrának több csúcspontja is volt: a Hajdú Bé klón pincérrel súlyosbított postai vendéglőbeli reggelizés Andrissal majd ugyanővele Madrid klasszicista központjának egy nap alatti laza bejárása...a Museó de Jamónbeli reggelik... Apu zenei nyomdokaiba lépés, csak míg ő anno 4 Rolling bakelitet, addig én 3 Rammstein CD-t szereztem be jó áron... az Atleti-stadionbeli ÉLMÉNY-este (A Vicente Calderón pont úgy festett ahogy képzeltem régi átgombozott éjszakákon), előtte tortillával, ajándékbolttal... és a Melankólia sétányával, végül happy end-del, Jurado dugójának köszönhetően... ugyanitt Vadi a gyepen... a Guernica előtti művész-ejtőzés, ihletett pillanatok a polgárháború korába repülve vissza... a tavasz apoteózisa a madridi botanikuskertben... illetve Valencia magában úgy ahogy volt.
Fotónak meg legyen itt életem első külföldi tavaszünnepének két pillanata, egyszer Tomival, egyszer Andrissal, miközben a Ciudad de las Artes vagy mi a fene (Tomi v. Andris majd úgyis kijavít) futurisztikus kulisszái előtt-között(-alatt-szét-össze-vissza) üldögélünk, fölöttünk és körülöttünk pedig terjeszkedik a nagy, mediterrán életérzés, kis sörökkel, sok olivabogyóval, nyugalommal, brazil szappanoperák díszleteit idéző kockaházak tömegével, és hamisíthatatlan tavasszal, barátság- és szabadság érzéssel. Ez a szürke hétköznapokon itthon legalább annyira hiányzik, mint a kraft a Mahou sörből, vagy az Aranylabda Forlán vitrinjéből - pedig mindkettő megérdemelné a hiányolt dolgot. Spanyolország tehát 2010 tavaszán győzött - kiütéssel.
