...hát a focinak is vége lett vasárnap este, Balázsék sztahanovista arcok, szűk két órát nyomtunk, a végén kiköptem a tüdőm is, Andrison is csatakosan lóg a fehér Milan away-mez, rajtam meg a Totóajándék Gyöngéd Barbáros 30-as. Az őrmezői baráti kör még élcelődve átöltözik, mi búcsúzunk, kocsiba, azt' haza...
Namost délután moziba vittük a szülőket, megünnepelvén Anyu névnapját. Puskin mozi, nyilván közel a műintézmény, a Hrabal pivnice, Apu el is vitte Anyut, de nekünk jönni kellett mert a focira ki is kell érni Őrmezőre. De valahogy egész este a jó Francinúv Lezak járt a fejemben, az íze, a félkemény habja...
Ülünk a kocsiban, száguldunk haza. M7 bevezető, Erzsébet híd, Budapest már vasárnap esti bódulatában sötétlik... Andris is mondja, de jól esne egy sör, álljunk meg a Határ úton. Dobozos Löwen, brrr, Borsodi, Soproni? Jajj. Másra állt be a szám... nem kell sokat győzködnöm azonban az Öccsöt sem, már látom a szemében a fényt, már ott a kis szikra, hiába szidja mindig a Postrinzské söröket a Bernard ellenében, azért jó magyar kukkergríz-szörp helyett nyilván az ő értő ízlelőbimbói is az igazságra szavaznak... nem is kanyarodunk hát hazafelé, hanem be a Múzeum mögé, én parkolok a Trefortban, Andris rongyol ki a Hrabi felé, majd 2 perc se telik már jön vissza, ez az ember nem ép, úgy fut vissza felé mindkét kezében egy-egy hideg, gyöngyöző oldalú üveggel, úgy mozog mint egy makkant artischta czímzetesch művész a '20-as évekből a Városligetből, kész, de direkt csinálja, látja hogy vigyorgok rá is játszik még, ezen már csak kacagok tiszta szívből, Andris bepattan, megyünk haza, Üllői, Határ út, Corvin körút, majd Andris ágyán fekve behörpintjük a jó Francíni Ászokot, hideg a sör, nem jeges de hideg, csodás az íze, markáns de nem bántó hát ez egy csoda, ez egy vacsora, ez valamiféle megpihenés, valamiféle oázis a futball nemes fáradtsága után, ezt megérdemeljük...nem vagyunk normálisak tudom, ezért képesek voltunk kitérőt tenni, nem vagyunk százasok, na de mégis, és nem bánt a hétfő közeledte, nem fáj a vasárnap, csak örülünk, Andris is tudja meg én is hogy egy rugóra jár az agyunk és ez nagyon jó és közben az öreg Bohus, Egon Bondy és Vladimír szelleme megértőn mosolyog srégan Prága felett a Mennyben (a kapu tuti ott is kallantyúval nyitható), Kispest felé kacsintva, és az Öreg még tán azt is bevállalná, hogy ha újraszületne hát ő is wekerlei faszagyerek lenne....
Fotó: folyekonykenyer.blog.hu
