Ezzel a szalagcímmel nyitott az index-kultur a 2006-os budapesti Velvet Revolver koncert másnapján. Idén nyáron ismét hasonló hangulatban voltam...

Egy pacalpörkölt receptjének margójára:
 
Nyár volt. Péntek, és meló után. Andrissal rohanunk haza Fábihoz, mint az őrültek. Sietni kell, mert készül a pacal.
A pacal szeretete messzire nyúlik vissza. Papa csinált 'rendszeresen'. Underground kaja volt. Eleinte csak a szaft volt befogadható számomra. Aztán már egy kevés csíkozott frottírtörölköző is jöhetett, így szépen lassan megkedveltem.

Sajnos papa már nincsen velünk én meg egyedül még nem mertem  nekiállni. Hála az égnek most is volt a csapatban más rajtam kívül aki felvállalta a dolgok macerásabb részét.... (ezúton is köszönet érte id. Attilának, hogy összefogta és koordinálta a csapatot, összességében, hogy egyáltalán megszervezte az egész délutánt)

A Pacal nem tartozik épp  a könnyed nyári étkek közé. Első körben nem is a viceházmester az amit innék mellé, de kellően meleg volt aznap. Kell belénk a fröccs,most már inkább vörösbor és barna sör, ha kinézek az ablakon, de akkor még csúszott a vice és a sport. Hőzöngve nyíltak a borok és a vizes palackok gyors egymásutánban. Volt is időnk rá, mert a pacal nem egy könnyű gyerek. kell neki az idő. És a tisztelet. Itt nincsen helye extraszűz olivaolajnak, ide zsír kell. A többit a már megszokott pörköltiskola adja:  paprika, paradicsom is mehet bele, bors, só, kömény, babérlevél is, hadd szóljon. Na és bor. Egy üveggel be is nyelt a lelkem. Meg mi is. Tán kettővel is, de a 2 literesből!

Mire elkészült  a mű, már mi sem voltunk annyira szomjasak. Egyértelműen a nyár ebédje-vacsorája volt! Még egy ekkora pacalt!(Lassan készülhetne a téli verzió. Kicsit másképp, fröccs nélkül, vörösborral.)

Az íze pedig visszahozta azokat az időket, amikor még a papa-féle pacalpörit tunkoltam otthon. Visszahozta, akárcsak a 2006-os Velvet  koncert. Nem volt ott Axl. Nem guns koncert volt, de '92 volt úja. És én élveztem.