A poszt címében  foglalt megállapítással zárta beszélgetésünket Bodor László, az egykori népszerű TV-kommentátor, ma neves gombszakíró. A Corvin-liga gombsajtójának doyenjével a 2011-12-es szezon első fordulóit követően beszélgettünk, szakmai elemzésre kérve fel Bodort.

-Laci, három fordulón vagyunk túl, és bár kialakult egy sorrend, a pontkülönbségek miatt úgy tűnik, szoros a mezőny...

-Hihetetlenül egyenrangú klubcsokrot sikerült idén összeválogatni a liga szervezőinek, mind az edzők kvalitásait, mind a csapatok játékosanyagait tekintve, a nevek és a mezállomány terén egyaránt. Ne feledjük, Márkus Tamás egyre jobban integrálódik a ligába, és mivel egy elég erős szakmai szemlyiségről van szó, ennek sok hatását már láthatjuk is. A bajnokság promóciós háttere is izmosodott, Attila már nincs egyedül e terhekkel. Ami még kézzelfoghatóbb vonzat, az az, hogy 10 év óta először volt komolyabb szabálymódosító kör, aminek átvitele szintén Tomi lobbierejét mutatja. Izgalmas a mostani pezsgés a liga körül. Egyedül Illés Elemért hiányolhatjuk a palettáról, no meg a gyáli Hector Cúpert, Faragó Balázst, de hát változnak az életszakaszok, jönnek a gyerekek mindkét helyen, ilyenkor már nem a gomb az első, érthetően. Nekünk meg marad az eleméri posszanások hiányolása, egy-egy Palmeiras-kapufa után...

- Ennek ellénre kérdem: látsz komolyabb esélyest a bajnoki címre?

-Mondanám hogy nem, de egy szakírót, gondolom, nem az ilyen válaszokért kér fel interjúra a gombfocilap. A Sao Paolo-Botafogo-Rosario-Milan négyesből kerül majd ki a győztes, de nagyon szoros és fordulatos szezonra számítok, s a félidőben vezető csapat sem biztos, hogy célba ér...

-Érdemes lenne egyenként végigfutni a csapatokon. Benne vagy?

-Természetesen. Az első fordulók során szorgosan jegyzeteltem az előben és a TV-ben megtekintett meccseken, van mondanivalóm...

- A legutóbbi kiírásra még 2006-ban került sor, akkor a Botafogo diadalmaskodott, így -némileg erőltetetten, de - címvédőknek minősülnek. Hozzájuk mit szóltál?

-A Bota több, mint egy csapat. E téren csak András Milanjához, Saojához, Elemér Palmeirasához és Tomi Centraljához mérhető, vagy Attila '91-'99 közti Kispestjéhez. A klub, amely kvázi megtestesíti edzőjét, annak személyiségét, egyfajta cégér. A Bota olyan mint Attila: biztosra megy, alapvetően szeret támadni, de mégis inkább defenzív a pályán. Technikai szépségeket is hoz a legváratlanabb pillanatokban, nem is ritkán - viszont nagyon hangulatfüggő a teljesítménye. A Botánál mindig sok múlik a rajton. Ez a kép idén vegyes, hiszen a Goodison parkban iskolázták az Evertont, a Rosario ellen is jó az iksz, viszont a Sao elleni rangadón egy olyan bajnokságban, ahol mind az 5 ellenfél erős, egy elszalasztott győzelmi esély még visszaüthet. Úgy látom, Attila idén remekül rakta össze a keretet, megint kezd látszani a tipikus "SAtesz-gerinc", idén ezt Visualio-Franco-Bandao-Corde-Dionisio és Alessio hozhatja, és a fiatal brazil saját nevelések, Marcao, Valdír, Evaristo vagy épp Juan Lopez bátor játszatása is szimpatikus. A gond a kispad. Battistini eddig halvány, Recoba hihetetlenül le van eresztve. A szünetben igazolnia kell a csapatnak és Attilát ismerve fog is - kérdés, ez majd hogy sül el. Ha addig tartják a jó helyezést, és Attila hoz egy kiváló csatárt és egy elősöprögetőt, bajnok lehet a csapat.

-Attila másik csapata, a Bayern szintén 2006  körül szerepelt utoljára a mostani edző keze alatt...

-Ez látszott is a Milan elleni nyitányon, Attila úgy játszott a csapattal, mint egy rég látott gyerekkel az apja: nem tudja, hogy fogja meg, mik a hívószavak...aztán mindez előjön. A sors pikantériája, hogy pont a Sao elleni, a legjobb Bayern-performanszot és játékot hozó, "újraegymásratalálós" meccs ért véget vereséggel, ami hullámvölgybe is tolta a bajorokat. Viszont ahogy Attila néha mozgatja a Robben-Ribéry-Müller-Schweinsteiger sort, az káprázatos... Mintha 1997-et írnánk a Bayern-kalendárium szerint...

- Márkus Tamás kétarcú szereplést mutatott: utolsó meccsét leszámítva az Everton igen halovány volt, a Rosario Central viszont nem csak fizikailag masszív...

-Az Everton tipikus második csapat, ennek megfelelően egy fokkal gyengébb játékoskeretű, mint a Central. De Tomi nem Tomi lenne, ha nem szívná fel magát a végsőkig az angolokkal is, a Bayern elleni két gólörömébe pl. beletörtek az öltözőablakok a hangfrekvenciától. Az Evertont 4.-6. helyre várom, egyrészt kevés a technikás, igazi finom sztárja, másrészt a Márkus edző által tréfásan emlegetett Gerhard Berger effektus miatt, ami azért csak félig tréfás... Arra gondolok itt, hogy ha kell a Rosarionak a pont, elképzelhető, hogy a szezon végén az Everton "eláll az útból". A Rosarióra áttérve, ez a csapat olyan lesz a Corvin-ligában, mint anno Elemér Fradija. A nagyon nehezen elverhető, lafayette-erődös atombunker, ami vizont olyan veszélyes ellencsapásokra is képes bármikor, mint pl. a Milan ellen elért Pizzi találat. Tomi hihetetlenül gyorsan vette fel a számára alapvetően idegen Corvin-gombrendszerhez alkalmazkodó taktikát, bár tegyük hozzá, ő is keményen kiállt az érdekeiért, hisz a slecahasználat engedélyeztetésével és az asztali  labdarúgásból átvett technikai megoldásaival a pálya minden szegletéből és a régi edzői karnál 3-4-szer erősebben képes kapura pörkölni a labdát. Mondom, remek lobbista, de egyúttal remek edző is, így nagyon nehéz ellenfél a Sütő-fiúknak. Attilán és Andráson is azt a tanácstalanságot látom támadásokkor, mint anno Elemér beérkezésekor és a Fradi Lafayette szabadalmaztatásakor. Csakhogy Tomi Elemérnél jóval sikerorientáltabb tréner. Nagy esélyese a bajnokságnak. A Central pedig azt hiszem, ad majd 1-2 nevet a Corvin gomblegendáriumnak, gondolok itt Kliyre, Vespára, vagy a földön verhetetlen kapusra, az "Aranyborjúra", Boljubasichra.

-András két valaha volt legynagyobb csapatát indította. A Milant régen láttuk és olyan hírek szállingóztak a torna előtt, hogy az edző több játékosával nem szimpatizál...

-Igen, ezt én is hallottam, de a Milan mégiscsak Milan, és Andrisnak kb. 10 perc, azaz 1 (most már csak szűk) félidő kellett ahhoz, hogy meglelje a Milan-feelinget. Hihetetlenül jól tud kombinálni a fiatalabbik Sütő-testvér a Milannal, a szíve még mindig bennük van, nem csoda, hogy a Curva Nord felállva tapsolva fogadta a megtért trénert, míg a baráti kör elnöke, Szergej Kuzmin egy vörös-fekete nutellásszendviccsel kedveskedett egykori mentorának. A  Milan még a dobogó tetejére is odaérhet, hisz nagyon jó az alapanyaga a keretnek technikailag, illetve a legjobb, legmívesebb védelem is itt szolgál.

-És a Libertadores regnáló védője, a Sao? Idén sem tűnnek outsidernek...

-A Sao már rég nem outsider. Két nagyobb hullámvölgyük volt a kávésoknak Andris alatt: egy még a "pirosszigszalagos" időszakban, 1998 -99 környékén, ami a Torelli-Bernardo-Paneira-Visualio legendasor megszületésével szűnt meg, illetve ennek a csapatnak a kiöregedése után, 2003-2006 között. Viszont a Bosco-Pintado-Gerson csatársor, az öreg rókává visszazelenkásodó, de így is atompasszokat és gólokat szállító Radomir, no meg az új fiatalok, Bebezinho, Gonzalo, Edson, Tito Santos és a kolumbiai Cutunho, hát ez is legendás csapat lesz - illetve a Libertadores miatt már az is! Én őket tartom még nagy favoritnak idén, ha a Rosariót 2-szer elkapják, ők lesznek a bajnokok. No és valakiről majd' elfeledkeztem. Armandez, aki most érik be Andris alatt, aki volt olyan okos, hogy nem menesztette a nicaraguait 2 rossz év után - s lám, idén szárnyal a szűrőközéppályás.

-Szóval nehéz tippelni...

-Igen, egyértelműen. Nics kimagasló favorit, és a gyengén induló csapatok (Milan, Everton) is feltámadni látszanak. Hosszú a szezon, és sok minden történhet még, lesz egy átigazolási kör is, én úgy érzem, sok fordulat lesz itt még. Úgy látom, egy minden eddiginél kiegyenlítettebb szezon következhet idén.

(Forrás: Szöveg - Új Gomb, 2012./2.szám, kép - argep.hu)