Kegyetlenül indult a vasárnap, reggel, felkelés után, délben , de még délután négykor is erősen gondolkoztam, hogy kell -e nekem az előre eltervezett este, focival Őrmezőn és Blaze-zel a WigWamban. A szombatunk, ami most a hosszú munkahét miatt ugye péntek volt tulajdonképpen, szóval sör, sör, aztán buli a volt gimis osztálytársakkal, aztán vissza a Pivóba, aztán 2-re haza, óraátállítás, és reggel mosottszarként kelni, azt se tudva merre hány méter, hogy a Doki klasszikusát idézzem... de Józsinak megígértem a kirándulást, és ha valamit megígérek, akkor legyek bármilyen önsorsrontó azt tartom. Ilyen vagyok, tudjuk.

A kirándulás azért végül pofásra sikerült, megérne egy külön posztot, tán majd legközelebb...5-re estem haza, 1 óra éber szendergés, majd cuccok össze, kocsiért át, és indulás. Az már csak hab a tortán, hogy a tornaterembe érve 5 perc alatt vágtam kettőt, úgy, hogy majd' összeestem - máskor ehhez kell 2 óra, vagy az alatt se sikerül duplázni. Most meg szárnyaltam. Ki érti ezt. Végül 8-negyed 9 fele otthagytam a srácokat, zuhany, öltözés, FerencFerdinánddal kis kavarás a XI. kerületben, majd a szokásos parkolóhely ott az Albertfalvai kitérőnél, végül séta a WigWamhoz. Gyanús csönd, belépek, kérdem, koncert már elkezdődött? Mire egy szimpatik arc közli, hát, az EGO project már lement (ki a faxom az az EGO projekt?), de gondolom nem amiatt jöttél, nem ők a fő attrakció? Erre már csak vigyorgok, jegy megvéve, és séta be.

WigWam- vagyis bocs. Club202. A létszám. Hát...khmm. Anno 2006-ban mikor a Matláry-elbeszélgetős Amok-on voltam, ott voltunk ennyien. 20-30 ember... hely, mint a tenger. Alkoholmentes Holsten van, 0.33-mas, az pont elég, elkortyolgatom magányosan üldögélve, majd megjelenik 1-2 roadie-szerű arc, hangolnak, de valahogy érzem, ők a zenekar, senkit nem ismerek, hiába, Blaze lecserélte a csapatát másodjára (harmadjára) is, de hát úgyse a banda érdekel, csak az öreg harcos.

Blaze. Blaze Bayley, ex-Maiden singer. Hát igen... Már 13 éve, hogy megismertük a Virtual XI-vel a Maident, és lettünk Andrissal, illetve igazából én egyedül Blaze nagy supportere. Nekem a Maiden vele volt az igazi,se előtte, se utána nem izgatott fel a NWOBHM nagy zászlóvivő zenekara. Régen netes fórumokon csatáztam a sok Dickinson hívő Maidenessel, hogy Blaze menyivel jobb énekes - nyilván ez sületlenség volt. Bruce Dickinson majdnem minden téren jobb Bayleynél, ha objektíven nézzük a dolgokat. De a könnyűzene mint műfaj, mint rajongási tárgy, nem objektív cucc. Szubjektumomban pedig nálam Blaze a favorit - ma már nem vonulok érte szájkarate-hadjáratokba véres szájjal, de szívesen hallgatom szólólemezeit, még akkor is, ha már gyermeki lelkesedésem a múlté, és bizony látom egyes albumainak eltérő színvonalát, és bizony a Maiden live dolgait sem hallgatom nyakló nélkül mert ami hamis az hamis, belátom. Sokáig gondolkoztam most is, hogy kimenjek e a bulira, hisz nem jön velem senki, aztán mint látjátok bevállaltam - és utólag nagyon sajnáltam volna, ha nem így teszek...

A régi Amok buli azért is felrémlett, mert ahogy ott Mikiék a szánalmasan gyér közönségnek is lenyomták a bő másfél órás, 20 dalos show-t, addig most Blaze arca sem rezdült, amikor kijött a színpadra és végignézett a csökött létszámon. Igaz a Maiden vele a metalmentes '90-es években is kiszorult a stadionokból, de sportcsarnokok, Pecsák azért csak megteltek 2000-5000-10.000 emberrel előttük, és Blaze is vezényelt Rock In Rió-t 10.000-rek feje felett. Most meg jó 30 arc a színpad előtt, hátranézek, és mögöttem, mint utolsó soros arc mögött...senki, csak a keverőpultos srác meg a büfés. Nice. Blaze mindenesetre túllép ezen, elkezdi show-ját egy elég snassz intro-like gitárbasztatásra ráhőzöngéssel. "I'm Blaze fuckin' bastard Bayley and I've come to your country to drink your beers and rape your wives and give you some fuckin metal". Uhh. Kell ez? Nem egy angol Paksi Endrét akarok látni, hanem az egykori "Dark Prince"-t akarom hallani, akinek kemény és egyszerre szomorú hangja olyan sokszor elvarázsolt. Mi lesz itt?

És innentől jött valami varázsütés: dob, gitár beröffen, és indul a Will to Win-nel a koncert- kedvenc gyors dalaim egyike -ez éppen a a Blood and Belief-ről. Nem vagyok nagy hangulatban, de vidáman végigéneklem a dalt, utána pedig jön a Lord of the Flies az X Factorról, élőben, a HANG-gal, köszönöm, sok kérésem már nincs. És csak sorjáznak tovább a nagy kedvencek: Silicon Messiah, The Brave, Ghost in the Machine, Faceless... kiegészülve az új album dalaival. merthogy új album is van Blaze nem nyugszik, megint újat vett fel, King of Metal az elsőre pofonfás cím, de aztán Bayley mester elmagyarázza, hogy a Kings of Metal az igazából a rajongók, és ez a klisés szöveg olyan őszintén jön ebből a lepukkanásból a zene szeretete miatt visszamászni tudó őszinte metal-arcból, hogy nincs kedvem gúnyosan nevetni, inkább megtapsolom.

Amikor Blaze közli, hogy köszöni, hogy ennyien eljöttünk, tudja, hó vége van, vasárnap este, holnap meló, valszeg egy heavydrinking hétvége után (milyen igaza van, he-he), és a kevés megmaradt zsét rá áldozzuk, hát nagyon köszöni. Ez az ember egy czukor. Már kopasz, már nem a régi vadóc Maiden frontman, de nem is a Szilikon Messiás aki 2000-ban volt. Rajta van az arcán az utóbbi évek minden szarja, depó, elveszített feleség, legyőzött alkoholizmus, és tolja ezerrel a mentes vizet, a futkosásai már inkább kisnyugdíjas feelinget hoznak, színpadállványt nem mászik, csak a koncert végén egyszer a dobemelvényt, de annak is majdnem THATS'ALL a vége, és mégis, noha általában ilyenkor szánakoznék, most legszívesebben odamennék és megölelném. Így megy ez.

Végül a koncert vége felé még egyszer megköszön mindent, és kicsit mesél a Maiden évekről, hogy utána bizony megzuhant, de ma is a világ egyik legjobbjainak tartja őket, "Honestly, there is no bad blood within us", mondja, és elmeséli, hogy most, amikor megszorult pénzügyileg az új lemez felvételekor, Steve Harris odaadta a stúdióját neki, hogy fejezze be, ezt azért kurva jó volt hallani. Ekkor a hangulatom a csúcson, de nincs vége, Blaze közli: most kapunk egy számot a Szabadságról, itt -nézzetek hülyének, de- egy pici könny szökött a szemembe. Mert itt már tudtam mi jön... Nagy kedvenc dal a Clansman, és eddig egyszer hallhattam élőben, grandiózusan, Dickinsonnal, 2000 júniusában. És most elkezdik a jellegzetes intrót. Na ez volt a csúcspont. Blaze kurva nagyot énekelt, illetve mi az hogy kurva nagy, ő nem hangszálakrobata de van ez a biztos középtartománya, amiben nem hibázik, szóval korrektül letolta, de ez nekem több volt mint korrekt, itt rekedtem be. A szomorkás részeket is, a keménykedőseket is, a grandiózusakat is. Ez ÉLMÉNY volt. Egyszerűen ehhez a számhoz nem a rocksztár Dickinson kell hanem a kilátástalan harcban megtörni csak nem akaró klánok szomorú büszkeségét interpretáló Blaze Bayley. Óriási volt, na.

Sajna a Man on the Edge-be átfolyatást kicsit elszórakozta egy fölös közönséghergeléssel a maestro, de ezt megbocsájtottam végül a másik nagy kedvenc slágerért, amit végigtáncolgattam hátul, aztán Futureal, aztán vége, de encore persze kell, VIRUS, óriási, "the rats in the cellar you know who you are", aztán The Leap of Faith, aztán integetés, és Blaze kicammog hátul a művészfeljárón - én meg a ruhatárba, majd a kocsihoz.

Hazafele kikapcsoltam a rádiót és végig a Clansman-t énekeltem. Örülök, hogy volt erőm elindulni otthonról, ezt az estét kihagyni óriási hiba lett volna.   
 

* * *

"Rengeteget tanultam a Maidenben, szakmailag is, zeneileg is, és számtalan barátot, rajongót szereztem. Azt is tudom, hogy vannak, akik szerint nem voltam elég jó ahhoz, hogy Bruce helyét elfoglaljam, és megmondom őszintén, néha magam is ezt gondolom. Ha nem így lett volna, akkor még ma is én lennék a frontemberük. De az már a múlt. Büszke vagyok rá, a dalokra, a lemezekre, a koncertekre... Pocsék volt kikerülni a bandából, utána nagyon súlyos éveim voltak, alkohol, depresszió, üresség... De sokat is kaptam. Egy pillanatát sem sajnálom, mert óriási élmény volt az egész. De megértem őket, hogy visszavették Bruce-t, és örülök, hogy ma is ennyire sikeresek. A Maiden ma is a világ egyik legjobb bandája."

(Blaze Bayley, 2012)

Tracklist:

Will to Win
Lord of the Flies (Iron Maiden)
The Launch
Dimebag
Ghost in the Machine
The King of Metal
Silicon Messiah
The Brave
The Black Country
Faceless
Stare at the Sun
The Clansman (Iron Maiden)
Man on the Edge (Iron Maiden)
Futureal (Iron Maiden)
Virus (Iron Maiden)
Leap of Faith