Hideg, nyirkos, szürke. Ezek voltak az első benyomások a mai reggelről. Nehezen is sikerült az elindulás otthonról, a kádból kiszállás vagy 30 percig tartott-  el kellett szánni magam, na. Fogva tartott a kellemesen kihűlt víz és Schmidt Mária prof.asszony decensen elfogult könyve a Rajk-perről. Micsoda hétindítás...

Mire kimásztam a buszmegállóig, a maradék komfortérzet is tovaszállt. Állva majdnem elalszom, csak azért nem teszem ezt mert a hideg szét*asz. Már épp azon gondolkozom hogy miért kellett a hétfőt kitalálni és igaza van a Dokknak hogy nagy erőkkel esküszik Bob Geldof örökbecsűjére.

És akkor. Hát csak említeni kellett... Hirtelen a Corvin körútnak a Holmes regények default-tartozékaként értékelhető dartmoore-i mocsárvidéket idéző ködéből előbukkan egy ismerős mozgáskultúra. Snájdig Hilfiger kabát, szaporán sorjázó, real czukk fokozatba sorolható visszeres NickNolte csülkök. Szembe mélyen behúzott strict fekete sapi. A Doktor úr. Very disciplined, ahogy Morales mondaná. Egy darabig nézem, de olyan hideg van hogy a kezem sincs erőm felemelni, ő meg 2 mp alatt eltűnik egy rutinosan laza balkanyarral a Pannónia suli előtt. Az egész jelenés nem tartott tovább tíz szekundumnál. Nem vesz észre, nyilván, valszeg reggeli agyfasz lesz a dologban. Andris fejlesztette ki remekül a Dokira szabott brainprick-gráfot, nos ez most valszeg a 10/6-os felé közelíthet.

De kérem: a lényeg. a Doki reggel. A Wekerlei csapatás nonpluszultrája. Így nem nyomul senki korai hajnalokon a Határ út felé. ÓÓÓÓÓriási. Már csak a két szakadjmegszatyor hiányzik a kézből, benne a csörgedező akciós Steiningerekkel az építkezéshez szánt segédanyagokkal.

Esélyem nincs utolérni az elgémberedett lábakkal, így várom a buszt tovább. Még vagy 10 percig. Mégsem bánom a szoftos szopórollert, hiszen egy halovány mosoly ott bújkál a szám szélén. Doki, Doki. Ha szabad így fogalmaznom, ő tud csak igazán csapatni...

Miután így belemelegedtünk, fussunk hát át a leendő szerzői körön, az igaz wekerlei faszagyerekeken. Jobbára ők írnak majd ide mindeféle jót és szépet, egy-két potenciális vendégszerzővel kiegészítve.

DOC Holliday. A Doktor úr. A háziorvos. Az élő legenda. Ha Wekerlén házat újítasz fel ő tanácsot ad. Tetőt fed, cserepezik, gipszkartont oktrojál de legfőképpen szigetel. Mint az állat. Hihetetlen belső égésrendszere nyomán az I. Szkuzi Pápa elnevezést is kiérdemelte, a Sütő Sisters nagy bánatára gyakran misét is celebrál. A Doki várhatóan gasztrotéren ereszti majd el magát a blogon de ha fogadtlan prókátorként kell feltűnni vagy a Fradit védelmezni, egy-két szösszenetre akkor is számíthatunk.

 Andris. A DESIGNER. A fiatalabb Sütő-testvér. Művészi érzéke kiemeli őt a wekerlei konzervatív átlagból. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatója, feltörekvő ipari formatervező. Wekerlén a Doktor úr után a második legnagyobb szűrőkazán. A gombfutball Véber Gyurija. A magyar design Ora Ito-ja. A Károlyi egykori csalogánya. A wekerlei kvaterkázások kedves lefegyelmezője. Ha valaki elszállna a blog szerzői közül azonnal érkezik majd várhatóan az andrisi "Vegyél vissza".

Attila. A Wekerlei Gyöngéd Barbár. Hrabal és Mikszáth, Forsyth  és Rejtő szerelmese. A pesszimista elő memóriatár. A szoftkommer amatőr történész. A XX. századi történelem nagy olvasója. A depressziós, billentyűgazdag kemény zenék és a '80-as szintimágusok nagy barátja. Magyarország önjelölt sörexpertje. A legnagyobb Kispest-drukker hazánkban. Aki sose megy szomszédba egy jó sértődésért de oszt is keményen ha kell. Grafomániája ezen oldalakon is kamatozhat majd.

Kültagok, akik nem (?) írnak de kedveljük őket:

Kristóf. Egy jó Zodiákus. Jelenleg Kínában. Ezért sem ír, de azért sem mert utál blogolni. Tiszteletbeli WFK alelnök. Nagy fasz, nagy fasz.

Márkus Tomi. Születésileg, lakóhelyileg köze nincs Wekerléhez de mivel gyakran kilátogat WFK-s szeánszokra és true arc, említést érdemel. Vendégszerzőként még akár ki is oszthatja az kiosztanivalót a Wekerle-érzésről.

Gudi. Ő is barbár ámde nem gyöngéd. A wekerlei minizendülések és parasztlakomák kihagyhatatlan harcosa.

WFK. Wekerlei Faszagyerekek Klubja. Mi ez? Kik ők? Erről, róluk szól majd a blog és arról ahogy a wekerlisták látják a világot meg egymást.

A wekerlei faszagyerekek tudnak élni. Kispolgárok és erre büszkék.

A wekerlei faszagyerekek szeretnek országot járni, világot látni. Szeretik a hasukat. Kedvelik a minőségi cseh sört és nemes borokat, az igazán míves párlatokat. Persze csak mértékkel. Szeretnek főzni, gasztroművészkedni. Hal, vad s mi jó falat. No meg kell bele az erős…! Egyikük szereti magát önjelölt sörnagykövetként beállítani (jogosan). Némelyikük a Vásárcsarnokban töltött órák alatt megy mennybe. Van aki csak eszik a többekkel. De azt nagyon.

A wekerlei faszagyerekek kultúrmissziót látnak el. Koncertekre járnak és ajánlanak. Színházi előadásokon polemizálnak. Műintézményeket kutatnak fel. Néha mindezt összekötik az előző hobbijukkal hogy mások elé is tárják tapasztalataikat gaszrotúráikról (értsd: kirándulás  étterem beszámoló). Budapesti tematikus kocsmatúrákat szerveznek. Vagy csak egyszerűen Wekerlén krúzingolnak.

A wekerlei faszagyerekek egészséges, sportos életet élnek. A gombfociasztalt rendszeresen púderozzák, és nagy rangadókat vívnak, néha egy jó Márkus Totót is rommá verve. Fociznak. Dzsabulánit lyukasztanak.  Attila néha hetente 2-szer is hogy aztán 1 hónapig sírjon a sérülések miatt. A Doktor úr fut. Ha nincs dögrováson. A Designer nem fut. Majd holnap.

A wekerlei faszagyerekek mérközésekre járnak, ajánlanak, véleményt formálnak, vitatkoznak. Érvelnek. Megsértődnek. Kibékülnek. Együtt meccselnek a TV előtt. Szinkronizálnak. Megáll az ész.

De a legfontosabb: a wekerlei faszagyerekek kicsit saját fiatalságukra is exponálnak, hogyha majd már díszgyásszá válik a munkástelepi capriccio évtizedek múltán, akkor a virtuális naplót fellapozva hatalmasakat lehessen röhögni a nagy sztorikon, esetleg egy-egy  kövér könnycseppet elmorzsolni a borvirágossá vált vagy gyomorbeteg arcokon.

A WFK ars poeticája: Wekerle? Mér. Legjobb! Tarts velünk te is!