Péntek. 10:45-re megyek be dolgozni. Napi négy órát dolgozom. Nem véletlen a kezdés időpontja. Így pont 14:45kor szabadulhatok.

Ülök a gépem előtt,nagy a csend körülöttem. Berakom szokás szerint a Lake of Tears-t a Gamma Ray-től és felmegyek gmail csetre. Már ott vívódik a másik szerencsétlen. „'Szevasz”-szal köszöntöm és indítjuk a visszaszámlálást. Néha kimegyek közben főzni egy teát. Pótcselekvés, ezzel is faragok néhány percet a péntekből. A percek lassan csepegnek,kínszenvedés az órára nézni.

De mégiscsak elérünk 14:30-ig, amikor már rajtra készen állunk. Pontosítjuk a találka időpontját. A hely stabil. A hentes a Budafoki úton, a sarkon. Doki indul előbb,hatalmas vigyorjelekkel.

Én is elindulok, közömbös tekintettel hazudom főnökömnek, hogy szépen haladok a melóval és jó hétvégét kívánok. Majd ki az ajtón. És akkor ritmust váltok. 3 helyett 5 km/órával csapatok. Felrémlik Doki feje és már kúszik is a vigyor az arcomon. Még jobban rákapcsolok. Megint kések 1 percet, így basztathat a hombárfejű, de olyan fordulatszámon pörgünk ekkorra, hogy már a zrikát se vesszük fel. Sőt, direkt jó!

60 méterről kiszúrom, már mosolyog, fel-alá járkál. Aztán ő is észrevesz és akkor már úgy mosolygunk, hogy görcsöl az arcizmom. Be a henteshez és kikérjük a csülköt, tormát, kenyeret, én savanyúságot is. Doki nagy rutinnal nem él az utóbbival. Így jobban kiszárad... Gyorsan toljuk be az eledelt, rám várni kell, gyorsítok kicsit a tempómon. Az utolsó falat kenyérrel kezemben indulunk el a 4-es 6-os felé. Gerjesztjük egymást a Bernardra, a sofőrt pedig arra, hogy taposson bele.

A nyugatinál futólépésben szállunk le. A Hegedűs utca sarkán megpillantjuk a Gáláns Rokkert, vagy ahogy jobban ismert, a Wekerlei Gyöngéd Hombárt. Munkától megfáradt arcára elkínzott mosolyt visz a két hülye látványa.

Megérkezünk. Elfoglaljuk a szokásos helyeket a pultnál és kirendeljünk a két Bernard szűretlent és az egy Nagyárpit. Hanacsek szorgosan csapol, ahogy tanítják, adott sör adott korsóba adott alátéttel. Dokival oltjuk a Gyöngéd Hombárt, aki biztos a saját igazában és lepergeti magáról a sértéseket. Attila beszámol a hetéről, mi meg prosztózunk, horkolás, sztoriba röhögés, de hát az nélkül nem mehet. Kérjük a következő korsót, variálunk, hogy most mit válasszunk. Ekkor megérkezik a borzalmas sutkák királya, egy jó Totó! És innen négyen zúdulunk lefele a lejtőn röhögve, de csak tekerjük a pedált, mert nekünk így jó!