A 30-at elérni nem jó dolog egyfelől (mármint években. Honvéd-bajnoki címekben vagy DarkTranq koncertekben mérve nem sírnék e számon). Öregszem-fikcsi, depó az elmúló ifjúságon, no meg a fizikai manifesztálódása mindennek: a lassabb rekreálódás, a sajgó csontok, a 3 hetenként lesérülések. Nade a 30-at elérni miért is rossz tulajdonképpen? Elmúló ifjúkor? Az ember addig gyerek/ifjú amíg ő úgy tartja. Zetor már bőven túl volt a 3. X-en amikor együtt hódítottuk meg Prágát, KissCsabi még ma is úgy nyomja a párnacsatát, ha elposszan, mint egy amfetaminnal felajzott Wehrmacht-felderítőtiszt. És A Doki se tűnik depómanónak a 3. X betöltése után. (Mert egy hombár - mondaná Andris). De hát mindannyian hombárok vagyunk...
Szóval ha már 30, akkor adjuk meg a módját, gondolta a derék SAtesz, és voluntarista játékszervezői- és fitnessgurui megszállottságában ezúttal ő ajándékozta meg jó sportbarátait egy 3 órás megajorky-fiesztával. A jó sportbarátok meg őt megfizethetetlen társaságukkal. Mert az embernek rohadt jól esik ha BékésTomci érkezik hatalmas vigyorral, hogy "jó lesz ez", ha a meccsek előtti sörbeszerzésen Tagergőbe botlik a Sopronis pultnál, ha az NFM agyfasza által amortizált Pekárovics Zetor és Körömkiller Selmeczi urak abászkodnak fel a Lurdy mozgólépcsőjén, ha a jorkyt finoman szólva nem kultiváló Doki széles vigyorral csenget a C54 kapuján hogy 'szevasz, indulás', ha a magát általában a vasárnapi focijára pihentető Balázs első szóra itt somolyog, ha a wekerlei faszagyerekké 1 hét alatt durván visszavedlő Fari Bazsi oltja a kedves Öcsémet, ha kedves Öcsém olt mindenkit...mindenkit meg kell zabálni, nem írhatok mást.
És most egy részlet a Nemzeti Sportból, vasárnapi szám, egy pad alól húztam ki egy csövi tomporát arrébb téve...
A jorky tehát véget ért, 3 ép bordát és aranyérmet vesztettünk Sütő Sisters-ként de élményt azt nyertünk, nem keveset. Ennyi. Utána a tervek szerint készültem hazaindulni BEK döntőt nézni a társasággal de az egész nap furán titokzatos két főhombár, Doki és Öccs nagyon suskusoltak valamin. Szó szót követett, Zet és Pali váratlanul hazahúztak, ám maradék csapatunk csapatott tova, felraktak a srácok a metróra, Kálvinon leszállás, Múzeumkert mögé bevetődés...Puskin utca...van még kérdés? Szerintem nincs... Bizony, a Hrabal felét lefoglalta nekem a két oktalan főczukor (ami még akkor is nagy teljesítmény, ha a Hrabal fele gyakorlatilag egy asztalban testesül meg. De hát "kis helyben az igazság, kukkergrízben a hamisság" ahogy Paracelsus Károly zilizi sörszakértő mondta a napokban egy konferencián). Szóval Hrabal...és ki áll benn? A tökéletesre élesített pantallók ajatollája, Gyula! Meglepetésem kezd nőni... hisz az egyetemi barátokat egy héttel később akartam meghívni... Gyula...de örülök neki...majd a szívem azért fáj hogy nem harsan az éjszakába a jellegzetes "aaaaaaaaaaaaaa" csataordítás. Gondolom én...De harsan az...nyílik ugyanis az ajtó és Joshi Bharat is ott peczkeskedik "high class" kabijában... ki jön még? Zsuzsi...hát ő is? Meghatottságom az egekben. S hogy ne legyen névrokon nélkül a Doktár által hamarosan oltár elé vezett Sue, BZSK is érkezik Sanyival. Meglepetésemnél csak a meghatottságom erősebb, szóval a két nagy antiszervező Andris és Doki csak megkancafülézték az estét... Áront nem sikerült csak leszervezniük no és Totót aki Barcelonában katalán hombárok közt sínylődik, sutkáit külön hiányoltam a jorkyról...meg a Sturbahnführert aki igazolt eltávon leledzett, amit megértek de sajnálok is mert 1-2 klasszikus KissCsabi féle ROGER-like autentika neélkül azért szegényebb volt ez az este.
Innentől pedig ajándéközön (Zetor és Pali belga sör-szeleksönnel kedveskedtek, hadd fogyasszon felsőerjesztésú csodákat a gyöngédgyomrú Satesz...Zet ezt még egy díszüveges tokajival is megfejelte, az anno közösen bevert Orrszarvús furmintomat kárpótlandó... Tagai mester igényes bora egy vele közös steakparty képét vetíti előre ahol csapra verhetjük az ambróziát.. Horváth Balázs jóbarátom is nyúlkál a tatyójában...mit akar? Őt az elmúlt években mindennel lehetett vádolni csak handmade ajándékok készítésével nem...erre elővarázsol egy ruszki pezsgőt (a nemzet és az eszme kötelez, hehe), olyan Bala-licenc csomaggal hogy majdnem elkönnyezem...30 SÜTŐ feloktrojált képe (mikró, hagyományos, ilyen vok, olyan bunsenégős...), a Balázs-féle aranyköpésekről nem is beszélve amik a csomagon figyelnek. Az igényesség a Sütő-féle gyorscsomagolásokat idézi, imádom...Andris-Zsuzsi-Elem már a jorkyn meglepett a Totó eszmei közreműködésével is érkező 1994-es eredeti olasz bajnok Juve away mezzel, Danone, sárga vállcsillagok, tengerkék mezcsoda...a csomagoláson a fejem ráretusálva a Juve csapatképre...hát óriási... ennél már nem kaphatok extrábbat...és mégsincs vége. Tamás ad át egy plakátot. Kibontom...és tessék. Ehhez nem kell kommentár. Max annyi: ötlet-Tomci, design:Andris. Ötlet: 10/100000. Kivitelezés: 10/100000. Ennél többet nem tudok, kérem kapcsolja ki.
Ha van is valahol szomorkásság a 30-ban, azt szombaton nem éreztem. Lehet hogy nincs 600000 barátom, mint a rámenősebb arcoknak, de ez a pár czukor, akik itt vannak velem 27 (Andris, Zsuzsi), 25 (Bazsa), 16 (Doktár), 12 (Gergő-Tomci-Zsülbácsi-Jóóóózsi-Bala), 11 (BZSK), 8 (Zetorro Maestro), vagy épp 6 éve (Kiss Csabi), azok többet érnek mint 1000 haver. És akkor még a most hiányzó Tomán Gergőről, Schödel Gyuri és Éva kettőséről, örök szobatársamról, Herr Radvánszkiról, vagy elvetemülten fradista kollegámról, Bandi báról ne is beszéljek... Bizony, a jó öreg Bandi bá... akitől ma reggel még grátisz kaptam egy Atleti és egy Honvéd gombfocicsapatot, utóbbit ő maga gyártotta le, fogait összeszorítva az őket 3:1-re a múlt ősszel elverő 11-ünk fotóit oktrojálva fel a piros bábukra. Mikor ezt ma reggel átadta, én akkor álltam fel az asztaltól, hogy kész, ennyi volt, ennél már nincs tovább, ahogy Effenberg integetett a Valencia elleni BL-siker után [bocs Márkus Tomi :)]...
Szóval nem akarok patetikus lenni, de HOMBÁROK, KÖSZ MINDENT. Andris, Doki nektek pedig a szervezésért + egy nagy ölelés!
