Amíg mi itthon a szülinapi jorkyról és a posztjorky Hrabalról [meg amúgy is a pénteki Hrabalokról, de  fejezzük már be a mester ülepének. további kényeztetését :).] hiányoltuk, Totó barátunk nem unatkozott a kies Barcelonában és szerényen úgy summázta szombatját hogy néhány centiről nézte a focitörténelmet...vagy a részese lett...vagy mittomén, mikor azt a fakkbúkos bejegyzését olvastam már nem voltam szomjas. Álljon viszont itt az újabb gyorsjelentés-élménybeszámoló by Tomi. Mi meg várjuk haza.

"Naszóval. Attilát még egyszer éltesse a jóisten, nagyon sajnálom, hogy nem lehettem ott sem a focin, sem az esti hrabalos asztalraboruláson, de remélem, hogy lesz alkalmunk bepótolni. Sokat gondoltam rátok a hétvégén, az én nyakamba is borultak páran szombat este, és mintha többektől is azt véltem volna hallani a nagy gólöröm közepette, hogy "itt van testvér, ezt Atesz egészségére igyuk". De lehet, hogy rosszul értettem.

Szóval a szombat brutális volt, egyes híradások szerint 50-70 ezren voltunk az utcán, a helyi Rátkay Philip szerint 250 ezren. Mindegy is, elképesztő hangulat volt, el tudjátok képzelni. Nekem ennyien egyszerre még sosem ugrottak a nyakamba, mint ott minden egyes gólnál, ott aztán ölelgetett-csókolgatott mindenki, akit csak ért, 3-1 után pedig szó szerint zokogó férfiak hadát láttam magam körül. Utoljára ilyen élményben akkor volt részem, amikor azon az ominózus 94-es kupadöntőn a szerv elkezdett könnygázbombákat dobálni a Honvéd-táborba. Valaki mindig olyamatosan locsolt pezsgővel és a lefújás után olyan petárda- és görögtűzáradat indult be, mintha augusztus 20-át a Gellért-hegy bozóttüzének közepéből néztük volna. A Barca-indulót akaratom ellenére is kívülről fújom már, pedig katalánul van, talán ezek az első értelmes és összefüggő mondatok, amiket tudok ezen a nyelven. Dani, a társaságunk Resije (jó értelemben) a legelvetemültebb Barca-drukker, akit életemben láttam, hát ő már 2-1-nél azzal borult a nyakamba, hogy most már nagyon közel van, most már nagyon közel van, 3-1 után pedig szabályosan elvesztette az uralmat az érzelmei felett. Folyamatosan üvöltötte a fülembe, hogy mennyire hálás nekem (!), hogy ezt megérhette, és a többi, és a többi. Be volt baszva.

A meccs utáni ünneplésről a Ramblán és környékén már nem is mondok semmit, az hasonló volt a múltkorihoz, önfeledt petárdázásból és az induló következetes sulykolásából hajnali hőzöngésbe átcsapó bulihegy volt, de azt már nem igazán vártam meg, mert baromira elfáradtam közben.

Kemény volt egy ilyennek a részese lenni, életre szóló élmény egy BL-győzelmet ilyen környezetben átélni. Azért megnyugtatnék mindenkit, hogy az elmúlt hetek eseményei után sem lettem Barca-szurker. És nem is leszek soha. De az is igaz, hogy ilyen élmények után senkinek se tudnám őszintén a szemére vetni, ha azzá válna.

Vigyázzatok magatokra és meséljetek. :)

Chao:

H. Tomi"

Címkép: http://1.bp.blogspot.com