Még csöpörgött, de már alábbhagyóban az eső, mikor kigurultam a C54 kapuján és a Határ út felé vettem az irányt. Az eső utáni Wekerle izomból árasztotta a legjobb koranyári hangulatot a letekert ablakokon át lehelgetve be frissességet a kocsiba, így az este váratlanul szólóprogrammá avanzsálása sem szomorított már annyira. 8-ra parkoltam le FF-t a Felvonulási téren aztán jöhetett is a keresztülcsapatás a Városligeten. A rohadó termések ZOO-like szaga még jobban megalapozta a kedvem (ahol állatkertszag terjeng, ott csak jó jöhet), és az oszladozó felhők közül kibukkanó koraesti égbolt is fokozta a hatást. Kvázi-hűvös nyáreste, koncert, fasza. Mi kell még?
Hát sor az nem. Pedig itt volt. A szabadtér kapujáig nyúlt a PeCsa fedett részének bejáratától kezdődő sor, amely elsőre ijesztően hatott. Szerencsére fél óra alatt végeztem vele, így közben volt idő megfigyelni a közönséget. Meglepett a számu(n)k: nem hittem hogy ennyi BLS pólós fazon lesz a helyszínen. Zakk szabadcsapata igazi kultzenekarrá nőtt tehát az évek alatt, jobb is hogy nem Ozzynál pazarolja riffjeit a redneck jersey-i gitárhős, hisz az Öreg csak néhány riffját hasznosította mostanság, míg nem jött GusG, itt viszont írhatja a slágereit tonnaszám.
Odabenn aztán a 2 órás várakozás lelohasztott. Na ezért nem jó egyedül koncertre menni. Mindenki párosával grasszált, vagy kisebb bandák verődtek egybe. Én meg számoltam vissza az időt kezdésig. A közönség összetétele nem volt meglepő: inkább 25 feletti arcok, jónéhány kamionos / motoros arculat, egy Ossian pólós már nem szomjas 50-es csóka...ő még sajna előkerül a sztori folyamán... és sok igen kulturált kinézetű leányzat. E téren erős a fejlődés, a kora 2000-res évek hazai metalkoncertjein a gothica mónikákon vagy az ordas részeg metálböllérkirálynőkön kívül nem nagyon volt női lény a láthatáron. Ez szép. Kár hogy közben megöregedtem : )
9 körül végre kezdett az Archer, az előbanda. Végre? 2 szám után úgy éreztem magam mintha visszateleportáltak volna az időben 2002-be a TotalMetal klubba az Asylum Pincébe, vagy egy ősmetalfestre, mondjuk a WigWamba... aj-jajj. Neandervölgyi technikájú dobos, vállalható ám unalmas énekhangú vokalista, a basszusgitárnál pedig öltözékre-fizimiskára egy klasszikusan kemény VÁTIs nap után megzuhant Zetor, aki úgy fogta bárdját, mintha a Doki tanította volna erre őt 6 Ottakringer és egy Jalapeno után. Czukor. Maga a műsor nem annyira. Szerencsére fél óra után letakarodtak. Nagyot küzdöttek és nem voltak ellenszenves arcok de azért ez itt kevéske volt.
Az uccsó szám alatt rutinosan kihúztam a bárpulthoz és régi, 2005-ös tervem beteljesítve vettem 2 alkoholmentes Stellát. No nem ez volt a 2005-ös terv, hogy 2 dobozt egyszer beverjek ebből a lőréből, hanem hogy Zakkot úgy nézzek: hátsó sorból, nyugodtan, nem lökdösődés közepette, hallva minden egyes hangot s közben eregetve le torkomon az ízügyi aláfestést. Kocsival jöttem, így a Borsodi (micsoda minőségi ugrás, hmmm...) kiesett, maradt a N.A. Stella. Egy előnye volt hogy olyan vaskos a habja és olyan tartós mint egy Barbon borotvahab, így konzerválta a borzalmas árpalé-utánzat hőmérsékletét és decensen szénsavmentes állagát a konci kezdetéig. Mert addig terveztem várni az itallal. Ebből az lett hogy az első korsót eltüntettem 30 perc kínlódás után, BLS-ék ugyanis sokáig húzták a közönséget... Aztán végre 10 óra 10 perckor a színpadot takaró orbitális BLS logóval díszített fekete vászon mögött s a teremben is kialudtak a fények. KEZDŐDIK...
Elillant hangulatom 1 perc alatt visszahozta a 3 perces intro, ami kb. a Shot to Hell valamelyik átvezetője volt de erre nem esküszöm meg. Mag a vászon mögött kigyúltak a fények, bedurrant Zakk gitárja, de úgy, hogy a farpofáim is vigyázzba álltak tőle, majd vászon le, Crazy Horse bedörren, ott áll a zenekar 3 fője, majd hátulról előrerobban Zakk, aki 2szer akkora mint a többi srác, fején egy gigantomán apacs tollas fejdísszel. ATYA GATYA...! A látvány is letaglózó volt, de a zene...végre vállalható, izmos hangzás, mondjuk nem csoda, a színpad hátában vagy 30 Marshall láda volt egymásra pakolva, igazi falat alkotva ott. Az első két verze döngölésébe beleszédültem majd jött a szóló, Zakk felugrott egy kis emelvényre és szakította amit kellett, mint egy elbaszott sziú sámán, beszarás, komolyan, beszarás, tátott szájjal néztem a megdőlt korsómból csöpögött a sör... A dal végén egy Good Evening Budapest, majd szünet nélküli gitárhang mellett Zakk a sarokba b*szta a fejdíszt és elkezdték a Funeral Bellt. Na itt már csak egy bááááázmeg-re futotta az erőmből, sör beküldve, és bár mostanában már nem táncikálok koncerten itt nem lehetett kibírni a léggitár-headbang kettős nélkül és ordítva a szöveget... Mi jöhet még? A szám végén ismét nem csöndesednek a gitárok, viszont a magnóból a háttérből fura zörejek? Csak nem...? DE!!! Bleed for me...! Na itt kiszálltam. Kedvenc 2 számom Zakktől egymás után egy jó Crazy Horse-t követően, gondoltam ennyi, kész, megyek haza... Kegyetlen volt a Bleed is, közönség tombol, majd beszakad a PeCsa teteje, a BLS team döngöl mint valami elszabadult légkalapács. Következik a Demise of Sanity. Erre is ki számított? Jelentem elolvadtam a gyönyörűségtől hátul, már nem rázom a fejem sem csak vigyorgok mint a halloween-es sütőtök...micsoda este...
Az ütem nem hagy alább... Sorra jönnek a jobbnál jobb dalok. Az új lemezről a Godspeed Hellbound az igazán nagy élmény, de jó hallani a Sonic Brew debüt réges régi, whiskey áztatta Born to Lose vánszorgó sludge-doom-ősrockját is. Zakk minden számban ugyanazzal a koreóval nyomja a szólóit, emelvényre fel, s mint egy favágó a láncfűrésszel, úgy küzd, de mégis játszi könnyedséggel. Amikor meg énekel, a hangja tiszta, erős. Limitált terjedelmű de amit kell azt nagyon hozza. Hetfield mellett a másik ember aki maga a METAL. A dobos pedig egy vadparaszt, csépeli a bőröket, nem üti, hanem csépeli...hát mindjárt kiájulok. Jól is jön ekkor a pihi. Dobszóló - kvázi vállalható- majd lírázás, zongora be, Zakk pedig metalos Axl Roseként mögételepszik és csodásan elnyomják a Darkest Days-t. Erre jelenik meg előttem az 50-es Ossianos mátébácsi, és totál beszűrt tekintettel lenyom előttem egy olyan onemanshow-t ami a Schmitt Pál ás neje által prezentált '80-as évekbeli esti tornáknak is dicsőségére vált volna. Hihetetlen mozgásszínház. Mert egy kis mozgás mindenkinek kell, a karosszékből álljanak most fel... Aztán szerencsére elhúz, lehet megint a bulira koncentrálni. Mert van mire. Előbb még Zakk ugyan szónikusan elposszan és nyom egy 5 perces szólót, hát lehet szentségtörés de ehelyett inkább egy másik szám jobb lett volna, kissé uncsi volt ugyanazt a 3 elemet 4 ismétlésben végignézni de legalább volt idő egy WC-körre. Viszont miután a többiek visszajöttek a színpadra, következhetett az amúgy is odabaszós este oly lezárása hogy utána az ember úgy ment haza hogy azt hitte, az éjszakát a felajzott Assamnál, a budapesti ZOO új elefántbikájánál töltötte párzási periódus idején...
A végső csapás-szekció érkezik tehát, Fire it Up-os visszajövetel, majd Suicide Messiah (az est egyik csúcspontja), itt már hangom nincs, aztán Concrete Jungle, majd Zakk és Nick Catanese is kétnyakú gitárt ölt és (bocs, nincs rá jobb szó, de) kurvafeelingesen eltolják a Blessed Hellride-ot, és akkor már nincs más hátra, minthogy Zakk elköszön, szevasztok, ennyi volt, most még jön egy utolsó zúzás, are you ready? Persze mindenki ready, én már előre éneklem az első sort mert nem jöhet más, mint...persze hogy a Stillborn. PeCsa tető meglazul, jövő héten újravizsgáltathatják a statikusokkal, dal végén extázis, Zakk elköszön, 3 égtáj felé is megcsillogtatva a metalmodorosság nonpluszultráját, a gorillaként való mellöklözést, majd ölelkezés a csapattagokkal. Amerikai, kicsit bugyuta, kicsit nyál, de egy ilyen este után ki nem sz.ja le, óriási koncert volt - csak rövid.
Hazafele a Felvonulásira sétálva a Liget a legszebb eső utáni állapotában leledzve csodás környezeti levezetését adta egy nagy estének. Nehezen indult, egyedül voltam aztán mégis az év egyik legjobb koncertjével a tarsolyban tértem haza. Ma egész reggel BLS dobol a tudatalattimban, úgyhogy szegény Gere Lutzie szobatárs kiképzése mindjárt folytatódik.
"Fire it up
Let the engines roll
It's time to burn it down
Keep bleeding on 'til the day you die
Forever love it loud
Yeah"
TRACKLIST, kb.
Intro
Crazy Horse
Funeral Bell
Bleed for me
Demise of Sanity
Overlord
Born to Lose
Parade of the Dead
dobszóló
Darkest Days
gitárszóló
Fire it Up
Godspeed Hellbound
Concrete Jungle
Blessed Hellride
Stillborn
