Mindenekelőtt jár a köszönet Józsinak (menetrend szerinti telefonos kioktatása ellenére) hogy rám gondolt a Szigetes VIP jegy kapcsán. 2006-ban, tán Radiohead-en voltam utoljára a Hajógyárin, azóta hol másra ment el a nyári pénz (lakásátalakítás), hol elképesztően rossznak tűnt az ár-érték arány a felhozatalt tekintve, hol pedig egyszerűen a kedv hiányzott (öregszem). Idén viszont -hogy Timicsokit idézzem- adódott egy lehetőség, és ha adódik azzal élni kell. Vasárnap, egy remek hétvége záróakkordjaként (pénteken Állatkert és Kertem Gergővel /poszt is lesz róla/, szombaton az Igazság Pillanata annyi év után a Bozsikban Fradiverő fiesztával...) Sziget, NVRGRN. Kell -e jobb zárás?
Kiérve örömteli volt a helyzet, hogy míg a hömpölygő sorok lassan haladgattak át a pénztáraknál addig magam 2 perc alatt jutottam át minden ellenőrzésen (a VIP hatalma), majd be a területre...ami mit sem változott. Ugyan már metapay a rendszer fizetésileg, de amúgy a sátrak, a por, a koszos talpacskák, a bőrkeményedéses, leukoplasztos sarkak, a kitaposott vietnami papucsok még a régiek. Jujj. Gyors séta után meg is leltem első célpontom, a rocknagyszínpadot, mely végre szabadtéri lett ez évre...és már gyorsítottam is a lépteim, hisz ismerős dallamok dörögtek a délutáni csendbe: tü-dü-dü-dűűűűűű, tü-dü-dü-dűűűűűűű, mi az már kezdenek? Kb. 2 néző az üres mezőn, a csapat meg tolja, Gótikus Erotika, hjahh, Erős Szabolcs gitáros halászgatyában pacskerban...mi ez? Szerencsére csak a beállás, derül ki gyorsan, de már most olyan a hangzás mint kevés Never koncerten. JÓ LESZ EZ...
Gyorsan vételeztem egy erősen házisör ízű borzalmas csapolt Drehert, majd be az első sorba. Nem volt nehéz. Voltunk vagy 20-an. Aztán lecsordogált a fél óra 4-ig, és felzengett a Sziget éterébe a Gyilkosok éjszakája pre-intro, átvezetve a Requiem főintrójába. Ennyi év után is taglózóan monumentális a cucc, úgyhogy feledtem napfényt, kevés nézőt, bút-bajt, az adrenalin meg kúszott fel. A Req végére már besétált Bobby, Szabolcs meg Kovács Tamás is a dobokhoz, hátul a billentyűmágus még fel alá járkált majd előre ő is, keyboard-ra, és indul a szeánsz.
Nos, óriási volt. A csapat csúcsformában tolja kb. 2009 elejétől, mióta MM teljesen rendbe jött egészségileg, és most már úgy fest minden régi belső konflikt a múlté. Dübörgött előre a gépezet, én pedig széles vigyorral élveztem a koncertet: most nem volt üresjárat, még az sem fordult elő hogy 1-1 szám alatt a következőt várjam: ez így volt kerek egész. Kiemelném azért az Új sötét kort, amit rég játszottak ilyen jó ütemben, és a Miki által új szintiszőnyeggel upgrade-elt Sír a csend-et, az utóbbi években biztos koncertszámma (és nálam koncertkedvenccé) előlépett A bosszú hajnalán-t, az új albumról a Most és mindörökké-t. A Vérből vér megint tartolt. A rendes szettet Az elveszett világgal zárták, hát a tűző nap ellenére egy fagyos 1944-es decemberi napon éreztem magam az Újvidéken. Ez a szám hatalmas telitalálat lett. Ráadásblokkban pedig az Ámok mielőtt megint föltört volna, jött egy kis Here comes the rain again, ezt is utoljára 2001-ben élveztem ennyire, most nagyon feszes volt.
A szinti végre jól ki volt hangosítva, Erős Szabolcs már saját stílusában játssza a számokat, jóval szaggatottabban riffelve, mint Vlado vagy Mirche anno, engem kissé Dulára emlékeztet. A szólóknál viszont Mirchéhez képest sokkal inkább hűbb a régi bárdisták saját stílusához, ez a Furor és az Új sötét kapcsán nagyon érződött.
A buliba még az is belefért, hogy Bob az Idegen vér első versszaka után véletlen átváltson a Furor-ba (az Új Jerikó sor tréfálta meg), de oly profin oldották meg, hogy ez így elment egy direkt egyvelegnek. 1 órát nyomtak, végig jó hangulatban, nekem pedig szereztek egy kurva jó napot.
Mindent egybevetve ha én pozícióba lennék a hazai könnyűzenében, a Neverből már rég kultzenekart csináltam volna. Így is azok, bőven, de még mindig úgy érzem sokkal több embernek jönne be igényes és mély zenéjük mint amenniyhez eljut. De hát ez van, Magyarországon élünk. Ma nem (sem) ez a trendi.
Koncert után elkezdtem sétálgatni, Godot-ra Józsira várva, aki kiderült, nem jön, csak később, letoltam hát még 2 Drehert, ettől be is álltam a napon, így nem csoda hogy a világzenei színpadnál kötöttem ki, ahol a kanadai Socalled tolta (az elvileg) modern klezmert. Hát a klezmer zenét kedvelem, de ez inkább volt egy elbaszott vidám vasárnapba oldott hip-hop buli némi rapppes szövegköpködéssel, néhol átcsúszva Monthy Python show-ba. A közönség kajálta, ropták a táncot rendesen, főleg francia és holland arculatok. És el kell ismernem, makin nem is volt rossz. A végén még nekem is majdnem beindult a boogie, amolyan Bud Spenceres mackólépések képében de szerencsére (és a jelen lévők örömére) fegyelmeztem magam.
Hazaérve konstatálhattam, hogy szép három napon vagyok túl, az pedig igazi megkoronázása volt a víkendnek, hogy nagy magyar kedvenceim hosszú idő után ismét csekkolhattam. Ősszel vagy télen állítólag jönnek Budapestre, hát, a tegnap után ezt már alig várom - ott már remélhetőleg Andrissal az oldalamon.
Setlist, kb.
Gótikus erotika
Idegen vér-Furor Christiani
A szerelmed vágya vér 2009
Új sötét kor
Sír a csend
A bosszú hajnalán
O Fortuna
Most és Mindörökké
Fehér Orosz
Frozen
Vérből vér
Az elveszett világ
-----------------
Here comes the rain again
Ámok
Fotó: http://www.facebook.com/#!/nevergreen.hu
