Holnap este nem megyünk focizni Balázsékkal, és nem III. félidőt nézünk a tv-ben. Igazi régi kedvenc jön ugyanis a pesti éjszakába, a göteborgi szcéna alapbandája, a zenekar, ami megszerettette velünk a keményebb vokállal tolt, mégis dallamos svéd extrém metalt. IN FLAMES bulira készülünk tehát...
Zenei elemezgetés helyett legyen itt egy pár IF mérföldkő, ahogy megszerettük a bandát. Ha engem kérdezne valaki, biztos azt a Strato koncert - másnapi, 2000 áprilisi napot idézném fel, amikor kimentünk a MediaMarktba Strato CD-t venni, majd egy hirtelen mozdulattal mégis a Colony került be a kosárba. Otthon meg is bántuk elsőre. Aztán 3 hónap múlva már "új Metallicát" láttunk a Falmesbe.
2000 július. Mozi (MI2) Andrissal, Mammut után. Egy jó Elektromos Krokodil a Blahán. Clayman megvéve - mi pedig 2 nap alatt az IF által. Mekkora klasszikus album, és mekkorát ütött anno.
Utána én átálltam DarkTranq-ra, tudjuk, Andrist a Reroute to Remain sem kedvetlenítette el, sőt, a Soundtrackig posszant fanatikusként.
Azóta az IF úgy fest, kifújta magából a világmegváltást, becsületes lemezeik jönnek ám sorra, de az igazi revelációk kora már lezárult. Ne várjunk több Jester Race vagy Colony albumot, se Claymant, melyek megújították a szcénát. Sőt, bemodernedő kora 2000-res éveket se. Várhatunk viszont szórakoztató, slágeres lemezeket, a legjobb fajtából. Erre itten pl. idvezülten szálldostam az izmiri helyiérdekű városligetben.
Hát holnap In Flames. Várom. Nem úgy mint 2000-ben, nem remegve, nem kellemes gyomorgörccsel. Annál inkább kellemes nyugalommal. Jó buli lesz, remélem meglepikkel. Idén annyi jó élményem volt már (NG WigWam, NG Sziget, Black Label Society), hogy bízom benne: Fridenék sem hibáznak holnap. Miért tennék? Szórakoztatni - azt tudnak.
