Már a szerda is jól indult. Vadiúj Zara kabát, gigerli hombár, 20 perce van rajtam, mikor is a mocskos kövér galamb mereszti a kloákát a Ferenciek terén a jégbüfé fölött, hogy rohaggyon meg, és ott is az Adidas 3 csík a homokszín kabi oldalán. Csakhogy ez szarból. A gyakornoklányunk a buszon előbb kiröhög, aztán elhúzódik. Beérve látom hogy a hátizsák és a fancy farmer is kapott. Kapja be a galamb...

Stresszes a nap, ha repülsz, még stresszesebb, ha így indul... végül is délután ki a reptérre, Ádámmal még egy szendvics a lounge-ban, kemények vagyuk, a két biznisz-tripper, aztán a boss még elkísér a kapuig mert az ő gépe később indul, én meg repülök.

Végül vonattal mentem be a Gare du Midi-ig, onnan metró, majd a szálloda is meglett. Jól tájékozódom na, a Dokis börzsönyi eltévedést leszámítva külföldön mindig bekészülök magamtól hogy sose vagyok elveszett ember... öntömjénező barbár. Szóval szálloda, cuccok le, másnapra a gondolatok átnézése a háttéranyagokból, majd egy gyors séta mer' az kell.

Gyors séta. Villámspaziergang. Weet u waar de Karnemelkstraat is? Éhes nem vagyok, szomjas se de illendőségből azért tiszteljük meg a 4. európai sörprincípium földjét... arab bevándorlók által szoftosan töltött kricsmi a megoldás, és egy hűs barna Chimay, duplázott alkoholtartalom, tipice 6.5%-os belga bódulat, erős, de hát jön a tél... annyit el is ér, hogy felpezsdül a vér, a fizetésnél még a csaposczukkina szemébe is bele merek nézni, na ez kár volt, de a vidámság azért nem lohad...

...és séta, séta, séta, gyors 3/4 órás rájd, egy templomig megyek, az eső szemerkélni kezd, Akassou-like arcok jönnek mögöttem, fülemben ordít hol az új Flames, hol halkan busong Brüsszel úti zenéje, köszi Andris... közben SMS-kapcsolattartás az Öccsel, ez jó, legalább nem vagyok annyira egyedül, távsörözünk Európa két szegletében...a Chimay közben az agyig száll, bordó és sötétbarna ködben utazom, nem vagyok részeg, még csak tipsy sem, inkább csak könnyedebbek a léptek, mélyebbek a légvételek, friss ez a Brüsszel, meg késő őszi estén valahogy más mint eddig, pedig voltam már itt télen, nyáron és kora ősszel is... na és azért van egy feelingje ahogy csapatom a nagy nehezen megtisztított kabátban, mint egy igazi szakértő, egy yuppie, na menjek a picsába, mondaná Fater és igaza van...

... közben egyre több a csokkeaux a nyomomban, mi az, hol vagyok, fut át az agyamon, hát basszus, a szálló környéke maga a brüsszeli red_light_district, az ablakok vörös neonnal keretezve, 3 lefüggönyzött, a negyedikbe belesek hitetlenkedve hogy ez tényleg az-e, tényleg az, nagy zsírcsokoláda ül odabenn, atya-gatya, menjünk inkább haza, ráadásul a csokkók mögöttem már 4-en vannak, mégse olyan jó a fancy kabátban peckeskedni itt, hombárkám ez dresscode-ból egyes, leülhetsz.

Szállodába beesek, csurog a víz a hajamból mert az eső is zuhogósba váltott, kell hát a kis 0.33-mas Grimbergen a pultnál, ennek a nevét úgy jegyeztem meg, hogy Grimm testvérek + Simen Haestnes lakhelye, de kit izgat ez, a Grimbergen sokkal jobb mint a Chimay, gyorsan le is gurul, lehet menni aludni, jó éjszakát...

Másnap reggel még mellbe lök a friss és szikrázó napfény az esőáztatta utcák és aszfalt visszaverte fényáradat, Pater de Deken Straat, megvan a meeting helye, hát ezek is feeling-hegyek, ébredő európai főváros... a workshop végén pedig életemben először angolul megröhögtettem a népet egy kis Attila-szarkazmussal, ilyen se volt még, örvendezzünk. A hazaút Dokidíjas stresszfutamaitól tekintsünk most el, legyen annyi elég, hogy ha nem én hanem a Lódoktor van kinn, akkor szerintem kiáll a posszant Doktár a Grand Place-ra és teli torokból elénekli az I Don't Like Mondays-t.

Én nem tettem, csak hazajöttem. Brüsszeli villámlátogatás. Legjobb.