Aki nem nyelt CHARRO-t
H. Iván portréja a születésnapos edzőlegendáról
Csak pár név kapásból: Idősebb Sütő Attila, Pusztai József, Sütő László. A '60-as évek Corvin Gombfutball-ligájának megannyi élő legendája. Az örökkévalóság futballmesterei. Hol van már ez az időszak, kérdezhetnénk magunktól. Más kávéház a mai kispesti gombélet...
A helyzet azért nem elkeserítő. Természetesen ma is találunk azért ikonokat a wekerlei grundokon dohányzóasztalokon. Bár hiába keressük Igor Nettót, idősb Sütő Sivoriját, vagy bátyjának, Lacinak Mazzoláját. Más kort élünk, de értékeket ma is talál az ember. No nem a magyar gombfutballban. Nekünk már a '90-es évek közepi Kispest-Honvéd BL-kalandja is csodaszámba ment, mikor is ifjabb Sütő Attila vitte 8 közé a KHFC-t. Persze egy Jovanovics, egy Bárányos hol marad Kocsis Csikóhoz, vagy Tichyhez, a nemzet bombázójához...?
Ahol azonban ma is érnek és élnek a legendák, az Dél-Amerika. A játékos futball hazája. A szamba hona, ahol lábtengó helyett még hasít a tangó, de nem csak a táncparketten... e szcéna egyik alapvető korifeusa "a" Totó. A Canarino. Charro. Merthogy Márkus Tamást bizony ezernyi néven ismerik a gomblabda déli szerelmesei...
A szappanoperába illő sztori maga is szappanoperákkal indult: Márkus e művészeti ágban indította karrierjét, és pazarolta kora posztegyetemi éveiben tehetségét a dél-amerikai sorozatok fordítására. Ugyan gyermek.- és ifjúkora nagy részét az asztali labdarúgás mellett töltötte, ám e csodás sport Corvin-vállfajában neve sokáig ismeretlen volt...
Sokáig, de nem örökre. Másfél éve, egy 2010-es Libertadores-döntőn ismerkedett meg a gombvilág az öntörvényű mágussal, akit Helenio Herrera óta nem hordott magán az amerikai szubkontinens földje - talán csak a Botafogót Vallhallába emelő ifjabb Sütő Attila, a Sao Paolót historizáló Sütő András, illetve a meccsenkénti kapufaátlagok és a déli catenaccio megteremtője, Illés 'Il Dottore' Elemér sorolható még ebbe az osztályba. Legendák, akiknek tudása előtt meghajlik a világ, még ha a '60-as évek játszó gombfocija már sosem tér vissza...
Márkus Tomi tehát jött, látott győzött - a pályán. Címet még nem szerzett, de ez is idő kérdése csupán az elemzők szerint. A gomblabda Orth Gyurija ő, a kispad Baróti Lajosa, a csapatépítés Menottija, a gombtaktika Sütő Attilája Egervári Sándora. Helye e könyv lapjain megkerülhetetlen. S mivel is zárhatnánk szócikkünket, mint a minden gomblegenda kapcsán előkerülő kötelező anekdotával...
Hősünk épp a napokban közeledett 32. születésnapjához, volt szerencsém találkozni vele egy sajtótájékoztatón. Barátian köszöntöttük egymást, majd védjegyszerű szóvicceim egyikével fordultam hozzá: "Tomikám, még mindig sokat CHARROgnak a maga slecás stílusa miatt a gombedző-kollégák?" Mire a DIRR-es viszontválaszok legendája csak annyit bökött oda: "Már elintéztem őket. Nekik MÁR KUSS".
(Részlet H. Iván: Szamba, tangó és csárdás -a Corvin Liga alakjai c. enciklopédiájából)
Mi mást is lehet ehhez hozzáfűzni? Boldog születésnapot kíván a WFK is katalánügyi hombárszakértőjének és a gombasztal sutkakirályának!
