Igazi, csípős február volt, nem olyan, mint amilyennek a mostani 29.-e ígérkezik. A délutáni esőcseppek után maradó nedvesség visszatükrözte a körút fényeit, amint az esti szürkületben a két fiatal srác egymás mellett, vállvetve haladt a Nagykörúton. Kb. egymagasak voltak, az egyik soványabb típus, sűrű, barna hajjal, a másik, a keseszőke amolyan zömökebb gyerek, jellegzetes csapató járásával, lehajtott fejjel zúzott, kezében a névnapjára kapott ajándékkönyvvel (Forsyth -A közvetítő). A szlovák söröző füstje még ott gomolygott a fejük felett, a számolatlan korsónyi Aranyfácán pedig a gyomrukban. A szőke fejében a főiskola közelgő vége rémlett fel, a szakdolgozat, azt is ki kéne találni, a tassi bulit is le kéne szervezni a Zozóékkal, és arra a kurva Padlásra is meg kéne venni a jegyeket, ha már a barátnő annyira rágja a fülét (7 év múlva is a padlás lesz műsoron de akkor nem a Presser-féle...hanem a SzomorJózsis, Janikás padlás a Murányiban). A másik fiú is csöndben volt, ő is gondolataiba mélyedt, frusztráltan kavargó gondolatfoszlányaiba arról, hogy mikor talál már végre munkát, mit kezdjen a fejében egyre többször felbukkanó csoporttársnővel a fősuliról, és hogy fel merje- e hívni Gézát, hogy a magánmeló, amit ígérgetett 2 hónapja, az már realizálódik-e.

-Lábad hogy bírja? - fordult a soványabb a kupeczes alkatú szőke felé. Lassan 2 hete történt a baleset egy pesti klubban, ahol a csípős gyrost és az olcsó sört kissé túltoló szőke harcos megmihályította a bokáját egy alagsori piszoárhoz vezető lépcsőfordulóban. (Mindez nem akadályozta meg abban hogy alig 2 percre rá cigarettát tarháljon Bob Macura rocklegendától, a szerk.) A szőke csak mordult egyet. - Kettőt és könnyebbet - felelte sóhajtva.- Kenegetem valami fekete nadálytő esszenciával, de nem sokat ér. Kiment belőle a boogie.- röhögött fel. Akkor még nem sípolt a tüdeje mindehhez.

A rövid diskurzust ismét csönd követte, a két srác visszasüppedt a gondolatok árjába. A metrólejáró közeledett, árasztva magából a meleget és a Wekerléig tartó gyors traszfer ígéretével kecsegtetve a két megfáradt huszárt. A harmadikra gondoltak, a sovány öccsére, aki épp új barátnőjével járja valahol a várost. Holnap vele is összefutnak.

Amint a két alak eltűnt a Nyugati aluljárójának mérséklődő forgatagában, egy nagyobb széllökés söpört végig a pizzéria előtti placcon. A szellő körbefutott a téren majd felemelkedett, hideg februárvégi mosolyával egy gyúnyos ajakbiggyesztést lövellt az esti Budapest felé és továbbszállt a messzeségbe, a jövőbe, ahol a szőke már Kupecz és maholnap családapa, az emlegetett Öccs ipari formatervező és a banda lelke, a sovány... az meg ugyanolyan depresszív mint volt.

Csak egy valami nem változik: ugyanúgy, mint 7 éve, ma is büszkén száll a névnapi üdvözlet a szőke felé, csak most már úgy hangzik a tisztelgő, vidám mondat: 'szevasz Kupecz!