Reggel óta elemzek, értékelek, írok, vágok, szerkesztek, javítok, módosítok, újraírok, átírok... egy jó munkapéntek. És mi tart ilyenkor lelket a gyöngéd hombárban? Mi az, ami miatt a lassan elszállófélben lévő gyomor még megnyugszik, amitől a szétfáradt agy újabb szikrákat kap, amiért megéri azt mondani, hogy miután ezt az egyperces posztot földobtam, még érdemes végignyomni a két órányi nyüstölődést a monitor előtt, a papírok fölött...?
Ez.
Tudom, tudjuk, agyhalottak vagyunk. És mégis. Alig több, mint 3 óra és jön a Kecsó meccs. Egy nulla, semmit el nem döntő, sehol nem számító Bohócliga találkozó, a hetek óta támadást építeni alig képes csapatunkkal. És mégis, várjuk. Menthetetlenek vagyunk?
