Retro pénteket mi követhet más, mint retro szombat, és itt bizony a retrósági skálán méginkább kilengett a mutató. A délvidéki monumento-császárok érkeztek ugyanis egy délbudai új rockklubba, a mai füllel kissé pofonfa-díjas nevet viselő Zúzda-rockkertbe, és hát ilyen már nagyon régen volt, még a 'green első érájában, hogy az évi rendes 1 db WigWam bulikon kívül máskor is Budapestre jöjjenek a Szigeten túl. Tényleg, abszolút a kora 2000-res évek ugrottak be, ráadásul Gudi csatlakozott hozzánk a szolid incriming-ra, Hrabalos sörmelegítés (mert már nem prosteaux kis borsodizó plebejus czukkok vagyunk), majd kellemes séta a klubig, szóval megadtuk a módját. A helyszínen a Virrasztók tolták odaértünkkor, mi pedig a kinti teraszon héderezve vártuk az Öregeket, közben elbeszélgetve két Gothica Mónikával, akik bár helyesek voltak, szoft-szuicid módon előadott bemutatkozó showjuk elég hamar a színpad elé kergetett minket - őket pedig egy fiatal rock-arc karjaiba.

A Never pedig adott egy fasza kis koncertet. A lemezbemutatóhoz képest 1-1 Bob és Miki szám búcsúzott, maradt a Sötétségből Fény, A végzet hajnalán, Jöjj Messiás, O Fortuna, Egy lövés, Dermedt angyal hatosfogat, plusz az új idők slágerei. A régi évek sztenderjeiből maradt az Ámok, a Furor, a Harang és az Idegen vér, no meg az Új sötét kor. Nem sok. E téren változtak az idők, sajna a lemezeladások kapcsán is, ahogy erről Matlári maestróval elbeszélgettünk. Lényeg a lényeg: egy szokottan high quality NVRGRN koncertet kaptunk, az új helyszín pedig megadta a sajátos ízt, amitől ez egy jó emlék lesz. Jó, tavaszi levél- és akácillatú, decensen esti hűvösszellős, csehsörízű emlék.

Már sokszor leírtuk, hogy a Nevergreen visszatért, jött látott és győzött - most már inkább azon kell szurkolni, hogy tartsanak ki még évekig - mástól ilyen színvonalon nem kapunk és nem is fogunk a jövőben sem ebből a zenéből kapni. Hajrá.