Május 9, GyőzELEM napja, tudjuk, mindig meg kell hallgatnunk e remek hasonlatot old Kupecz barátunktól. Ma azonban megelőzzük és az alábbi cikkel kedveskedünk neki, ami pont egy 1945. május 9-i Berliner Tageblattból származik, és Doki egyik távoli szellemi elődjéről értekezik.
"Berliner Tageblatt, 1945. május 9. esti kiadás
Polgármesteri üdvözlet a győzőknek
A német fegyverletételt követően lepusztult fővárosunkban az ideiglenesen megválasztott bürgermeister, Dr. Elemnitzer Löwendock fogadta a szövetséges haderők tábornokait. felvételünkön a polgármester épp a Reichstag előtt ünnepli a béke beköszöntét Eisenhower, Montgomery és De Gaulle tábornokokkal, Zsukov marsall igazoltan távol."
Az idézett cikk valóban az inkriminált német napilap 67 évvel ezelőtti számából vétetett. A képen is feltűnő, legendás, a polgármesteri címet mindössze 2 hétig betöltő Dr. Elemnizter Löwendock rövid regnálása ellenére mély nyomokat hagyott a lepusztult város népében.
"Elemnitzer egy igazi jó vezető volt - emlékszik Günter Toppermöller nyugdíjas kohász.- Mindenkihez volt egy-két jó szava, és 2 hetes elnöksége alatt 14 Oktoberfestet rendeztetett a Brandenburgi kapu mellett. Nagy idők voltak."
"Máig emlékszem első találkozásomra Löwendock polgármesterrel - idézte fel emlékirataiban 1961-ben Zsukov marsall az első "randevút" a berlini vezetővel.- Viccesen azzal indított: Georgij Konsztantyinovics, hát maga sem így indult el otthonról!", hát erre a szemtelenségre azt gondoltam, Löwenkém, te is Novoszibirszkben végzed majd, de aztán rájöttem, ez egy ócseny gyerek, jó gyerek. Mindig volt nála valami gyümölcsvodka szerű dolog, ő schnapsnak hívta, de a vodkám is ízlett neki. Mikor 1949-ben újra találkoztunk egy jénai stadionavatón, így fogadott: Georgij bácsi, ezer meg egy éve, és hát amúgy is rendszeresen rendelt tőlem grúziai és örmény konyakot. Mikor utoljára láttam, már süketültem kicsit, így nem értettem pontosan miről beszél, de azt hiszem beszállt az NDK rakétaprogramjába." (Az eset, amiről Zsukov beszél, valószínűleg a pizsirakéta fellövésével, e furcsa német szólásmondás félreértésével kapcsolatos, Elemnizter ugyanis sosem dolgozott a rakétaiparban. A szerk.)
Dr. Löwendock végül 2 hét után kényszerült lemondani, mikor is az addig őt éltető berlini nép megunta, hogy a napi Oktoberfesteken csak és kizárólag a bajor Löwenbaru AG nedűit szolgálják fel, és a helyi gazdaság fejlesztését fellendítő, lokális termék-kínálatot erősítő, a berlini Schulteiss söröket preferáló helyi érdekkörök lázadást szítottak, ami végül Löwendock elmozdításához vezetett.
A polgármester utolsó hivatali beszéde mindenesetre szintén emlékezetesre sikerült. "Mein Volk, én eltolom a bicót. Hogy valaha viszontláttok-e még? Kettőt és könnyebbet. De jegyezzétek meg: ha jó sört akartok, akkor Bajorországba és max Humpolecbe menjetek, onnantól keletre már cukrozzák. Nymburk pedig lesz még müncheni gyarmat. 'szevasztok!".
Ezt követően Zsukov emlékiratainak említéseit leszámítva nem sokat hallottunk Dr. Elemnitzer Löwendockról, visszavonultan élte le hátralevő hosszú életét. Pletykák ugyan szólnak arról, hogy Nürnbergben 1969-ben egy szőke orvos le akart szigetelni egy egész sörgyárat ("Salétrom jön fel a gecikurvaannyába'"), 1972-ben egy magát meg nem nevező német jogtanácsos meg akarta vásárolni a humpoleci Bernard sörgyár malátakészletét, hogy egy magyar munkástelepen, Wekerlén nyisson házi főzdét ("én is meg tudom csinálni, azért ez nem egy Wellington bélszín"), illetve 1980-ban az említett budapesti telepen egy nyugdíjas kétballábas germán többször beszállt seggezni a Landler Jenő (ma Deák) gimnázium fiataljaihoz a betonpályára ("kevesek vagytok hozzám, kiccsávók"). Ezek azonban csak pletykák, Löwendockról ráadásul 1981. óta semmit, még híreszteléseket se hallani, ám sokan suttogják, szelleme átöröklődött egy ostoba (ám szerethető) kupeczbe, aki pont ma 31 éve született Wekerlén.
Frohe geburtstag, Doki, boldog szülinapot!
