Itt az ősz, és ha itt van akkor az tavasz reloaded. Halványabb színekkel, fakóbb napfénnyel, a télbe áthajlás felé meginduló természet szomorkásság-akcesszóriáival, de azért alapvetően mégis szépséges méltóságban. Már többször is említettem, hogy mióta 2007 őszétől kezdve a szeptember már nem a sulikezdést, a vakáció végét, a dolgozatokat, a munkahely melletti plusz-felsőoktatási terhelést jelenti, azóta lassan nekem is leesett az ősz lényege. Már nem a ZH-kat, az osztályterembe és a lecke fölé bezártságot, a vizsgastresszt hozza elő nevének említése: sokkal inkább a nagy kirándulásokat, az avarszagú erdőt, a bortúrákat, a borvirágos orcájú mustkazán Doktort és fényképezőképével a kezében "azt mondom amit mindig mondok"-ot hőzöngő Designert...

Wekerlén is hozza az ősz a sztenderdjeit: az utolsó szabadtéri gombrangadókkal a Colosseumban, mostanság petanque-kal a Győri Rozmár téren, lombkavalkád-színekbe öltöző mellékutcákkal, local borútra posszanó Fábival. Az időszak mikor a Lódoktor visszaáll a vörösebb borokra, mikor Andris joggal szűri a Bernardot péntekenként, hisz most már a meleg (se) indokolja a sörpincesörnagyárpit, illetve amikor a Mundiban én is többször állok meg a Fekete Démon-os ládák előtt mint a radleres őrületeknél.

Ősz. Nem sül meg az ember a Bozsik lelátóján, végre... A Templom tér ilyenkor a legvonzóbb és a környező becsületsüllyesztőkbe is jobban esik betérni... Otthon meg basztathatom az avart, mert azt a társasházban rajtam kívül nem basztatja senki. Na, csak van valami tré is ebben az őszben.

És hogy miért menekülök most 3 óra permanens szaknyelvi fordítás, egy délelőttnyi minisztériumi csicskázás és némi tanulmányírás után a (wekerlei) ősz tetemrehívásába? Mert kezdenek lemerülni az elemeim. Merülnek bizony, azok az elemek amikről Mikael Stanne, Göteborg önjelölt hangja (remélem ő nem sértődik be e jelzőtől, khm... értjük mire gondolok) énekel magasztosan a ThereIn klasszikusban, és a sejtek ott bennem könyörögnek a feltöltésért. Való igaz, idén nem voltam rendes szabin, nem volt utazás, nem volt moszkvai kaland, se holland sütizés, se valenciai tobzódás. Kell az őszre valami nagyon, de a potenciális útitársakat elnézve jelenleg itt se szépek a kilátások. Sorban érkeznek a burkolt lemondások, vagy a szitu egyértelmű, lassan ott tartok hogy át kell vedlenem wekerlei Targyulába és leszervezni a saját utakat. Ehhez viszont szabi kell, az még van, ősz kell, az még van, úgyhogy a kertrendezés utánra mehet is valami. Hogy ez a valami a cseh lankák lesznek e, vagy valami hazai desztináció, az hamarosan elválik, figyeljék híreinket. De hogy lesz, az biztos, az muszáj, az alapszükséglet. Merülnek a sejt-elemek. Az pedig nagyon nem jó.

Addig pedig holnap gyorstöltés a Designerrel. Ahogy Mészöly Kálmán mondaná: "aaaah, a Dizájner...ügyes töltő volt, ügyes kis töltő..." Ebben bízom.

És hogy ennek a wekerlei ősznek mi a zenéje?

Fotók: profilia.hu; bevezetem.hu.