...ha minden klappol. Mert ugye az nem ilyen egyszerű. 2005 májusában vettem legutóbb BLS koncertjegyet melyet 1 héttel az esemény előtt latex szopóálarcban válthattam vissza: a derék Zakk lemondta a bulit. 2005... mennyire más volt minden... depresszív álláskereső hónapok után befutó VÁTI-ajánlat (együtt az Agrárminisztériuméval - én az elsőt választottam), BGF, kilátástalan kínlódós hónapok, forró délelőttökön keresztülgrasszálás a Nyugati téren, Alkotmány utca, Markó, közben 24 éves szülinap, majd egy súlyos nyár és egy még súlyosabb ősz, Dolcetti, győri túra Faterral az NB1-ből frissen kizárt majd oda visszazárt Honvédot követve (heroikus meccsen győztünk is Taki löketével 2:1-re), Dark Tranquillity Linzben decemberben, aztán 2006...

Szóval Zakk. 6 év telt el azóta. A 2005-ös Mafiát még úgy hallgattam hogy nagyon vágytam valamire, a 2006-os Shot to Hell-t pedig úgy hogy az a valami már el is múlt. És eltelt 6 év és Zakk nem változott semmit, sőt zenéjét hallgatva ugyanazok a jó, ízes emlékek jönnek elő mint anno a realtime hallgatásukkor: Blessed Hellride: bográcsozás a nyári vizsgák után Dokival, Gyuláékkal... 1919: Kemis sörözések, Stronger than Death: 2005-ös téli állásinterjúk... Pont ez a fura. nem a szar emlékek. Csak a jók. Valahogy Zakk elbaszott redneck optimizmusa átmegy belém is ha hallgatom.

Igazi időutazás ez a sörhabot pengető, a hangfalakból pörkölt malátát árasztó bárdista zenéjével a sondtrack-ben. Ha most nem csődöl be a staminája az öreg Zakariásnak akkor holnap a PeCsában pedig végre élőben is összejön az ami 6 éve nem. És bár egyre kevesebb régi kedvencem állja még a sarat a zenei pantheónban, a BLS hívó riffjeire azért szó nélkül ott leszek holnap. Úgy ahogy évek óta -és évekkel ezelőtt is- terveztem. Hátsó sor, kirendelve előre 2-3 korsó, aztán hadd szóljon. Torkomba a poharamból, fülembe a hangfalakból csordogálhat majd a sör. SONIC BREW(ERY). LEGJOBB.