Szép péntek reggel volt, napos, tavaszi. Kicsit szeles de a szél csak arra kellett hogy a pre-nyári pre-hőgutát ki pre-parálja a wekerlei miliőből. Meg is tette, köszönjük. Az ilyen péntekek csodásan szabadnapra csábítóak és a Wekerlei Gyöngéd Barbárt meg a Designert el is csábította. VÁTI melók tisztába téve, webdesign-melók elrendezve, vár az egész napos Wekerle- és BP-rájd!
Aminek első, wekerlei lába a Kós tér felkeresésével indult. A kis műfüves ketrec már a tér tavaly őszre befejezett felújítása óta hívogatóan hatott a WFK futball-bolond tagsága felé, ám a kis rácsos pálya egyszerűen permanensen tömve van helyi bugrisokkal lokális focistákkal. Na majd most! Pénteken, reggel 9-kor ki menne ki focizni a Sütő Sistersen kívül? Kicsoda? Hát persze, hogy két helyi bugris lokális focista.
Sisters-ék alig rúgtak kettőt a bőrbogyóba a végre-valahára okkupált ketrecben mikor a két fogadatlan prókátor megérkezett. A kisebb szőke amolyan "local Borghese" verzió, gyors, robbanékony, szertelen harcos volt, a hátsó arculat amolyan védőbb jellegű, decens cula, obligát Swarovsky fülbevalóval és sárga teremcipővel (kell bele a sárga...). A feszült hangulatú paralell bemelegítést követően hamarost érkezett a felhívás keringőre: "Kiálltok-e kétérintőre?" - mire a kommunikációképesebb WFK-tag Designer bólintott: "Igen". Atesz barátunk az örök arisztokrata csak-akkor-beszélek-ha könyörögnek-de-majd-megveszek-egy-kis-észosztásért arckifejezésével ekkor még visszafogottan hozta a kötelező ecetmanus figurát a kapuban.
A játék hamar egyoldalúvá vált, trinyós barátaink hamar elmentek 4-5 góllal, az eredményt azonban pontosan senki sem tudta (10:3? 8:2?). Ekkor jött a felelőtlen ajánlat az ellenféltől: "kezdjük 0-ról, s menjen 30-ig"- mindez a járulékos fél-lesajnáló mosollyal kísérve (ugyanilyen mosollyal somták a meccs kezdetén a mi labdánkat a sarokba mondván lapos. Igazuk volt, de azért Fatert idézem: Menjenek a p....ba").
A második meccs aztán meglepit hozott. Roald Dahl meghökkentő meséit idéző fordulattal a Sisters duó kezébe vette a mérkőzés irányítását. Hullottak a gólok, de rohadtul nem a faszagyerekek hálójába. Erre már nekivetkezett a trinyós kettős (gyanúsan suliból lógó kollegák lehettek a skatzok, más különben mi a brez-t kerestek volna péntek reggel a KundK-n /Kós Károly tér, gy.k./ ?), előkerültek a melegítőfelsők alól a Real mezek. SAtesz barátunkon csóré Kipsta dzsörzé feszült, a Designeren pedig ordenáré kinyúltpóló-tréninggatya kombó. Ám a lelki hadviselés sem jött be fiatal barátainknak. A gólvonalról mindent kifejelő (emiatt 10 perc után már nem látó és fájdalmában szolidan nadrágjába pössentő) Attila illetve az elöl kegyetlenül tököliző Andris úgy mosta le a brazilozó, ám a joga bonitóba rendre belesülő s a kontratámadások során beszivolázott góleső nyomán a szopórolleren a ketrecben konstans körbekerengő gimnazista kettőst hogy az füstölt...Hiába jöttek az elmaradhatatlan "Szergej, küldöm buksira", "Menj már előre, levegőben tolom" "Roberto Caaaarloooos" etc. Az erő és a rutin ma a két Sütő oldalán volt.
A döntő momentumot a játék utolsó negyede hozta el: a vérben forgó szemű ketrecharcosok feljöttek 26:18-ra, zsinórban 4 gólt verve, mire SAtesz aki ezen a reggelen Sir Alex-i magasságokba emelkedett, hátrahívta Ídesöccsét és ő maga ment előre, rövidesen úgy zúdítva Andris egy előrepasszát a hálóba, mint egy felajzott Liesz Józsi a káromkodásokat az egyszeri BKV-ellenőrre. Védhetetlen, kifoghatatlan lövés volt, amire még Hegyi Iván is az ihletett jelzőt akasztotta volna...
A meccsvégi kézfogás során kérem szépen, a meccseleji arcos vigyor helyett már a tisztelet látszott az elcsigázott trinyós szemekben a madridista mezek fölött, kisztihand. Ilyen az amikor az elhivatott, (very disciplined, mondaná Morales) fegyelmezett és nem nagy gólokra hanem strict összjátékra törekvő perfomansz elmossa a túlontúl magabiztos megközelítést.
Ennél már csak az a szebb: ha a visszavágót is tudja vállalni a Suteaux duó, valszeg 40-nel kapnak ki. De visszavágó nem volt mer' Satesz lába ennyit bírt. Így lesz legenda a Sütő Sisters, emberek. Wekerle ikonjai. És ez már különszámért kiált a Wekerle magazinban, aszondom.
Aztán még Állatkert, majd estig Hrabal. Jó nap volt ez, ejj de jó.
