Aki nem nyelt CHARRO-t

H. Iván portréja a születésnapos edzőlegendáról

Csak pár név kapásból: Idősebb Sütő Attila, Pusztai József, Sütő László. A '60-as évek Corvin Gombfutball-ligájának megannyi élő legendája. Az örökkévalóság futballmesterei. Hol van már ez az időszak, kérdezhetnénk magunktól. Más kávéház a mai kispesti gombélet...

A helyzet azért nem elkeserítő. Természetesen ma is találunk azért ikonokat a wekerlei grundokon dohányzóasztalokon. Bár hiába keressük Igor Nettót, idősb Sütő Sivoriját, vagy bátyjának, Lacinak Mazzoláját. Más kort élünk, de értékeket ma is talál az ember. No nem a magyar gombfutballban. Nekünk már a '90-es évek közepi Kispest-Honvéd BL-kalandja is csodaszámba ment, mikor is ifjabb Sütő Attila vitte 8 közé a KHFC-t. Persze egy Jovanovics, egy Bárányos hol marad Kocsis Csikóhoz, vagy Tichyhez, a nemzet bombázójához...?

Ahol azonban ma is érnek és élnek a legendák, az Dél-Amerika. A játékos futball hazája. A szamba hona, ahol lábtengó helyett még hasít a tangó, de nem csak a táncparketten... e szcéna egyik alapvető korifeusa "a" Totó. A Canarino. Charro. Merthogy Márkus Tamást bizony ezernyi néven ismerik a gomblabda déli szerelmesei...

A szappanoperába illő sztori maga is szappanoperákkal indult: Márkus e művészeti ágban indította karrierjét, és pazarolta kora posztegyetemi éveiben tehetségét a dél-amerikai sorozatok fordítására. Ugyan gyermek.- és ifjúkora nagy részét az asztali labdarúgás mellett töltötte, ám e csodás sport Corvin-vállfajában neve sokáig ismeretlen volt...

Sokáig, de nem örökre. Másfél éve, egy 2010-es Libertadores-döntőn ismerkedett meg a gombvilág az öntörvényű mágussal, akit Helenio Herrera óta nem hordott magán az amerikai szubkontinens földje - talán csak a Botafogót Vallhallába emelő ifjabb Sütő Attila, a Sao Paolót historizáló Sütő András, illetve a meccsenkénti kapufaátlagok és a déli catenaccio megteremtője, Illés 'Il Dottore' Elemér sorolható még ebbe az osztályba. Legendák, akiknek tudása előtt meghajlik a világ, még ha a '60-as évek játszó gombfocija már sosem tér vissza...

Márkus Tomi tehát jött, látott győzött - a pályán. Címet még nem szerzett, de ez is idő kérdése csupán az elemzők szerint. A gomblabda Orth Gyurija ő, a kispad Baróti Lajosa, a csapatépítés Menottija, a gombtaktika Sütő Attilája Egervári Sándora. Helye e könyv lapjain megkerülhetetlen. S mivel is zárhatnánk szócikkünket, mint a minden gomblegenda kapcsán előkerülő kötelező anekdotával...

Hősünk épp a napokban közeledett 32. születésnapjához, volt szerencsém találkozni vele egy sajtótájékoztatón.  Barátian köszöntöttük egymást, majd védjegyszerű szóvicceim egyikével fordultam hozzá: "Tomikám, még mindig sokat CHARROgnak a maga slecás stílusa miatt a gombedző-kollégák?" Mire a DIRR-es viszontválaszok legendája csak annyit bökött oda: "Már elintéztem őket. Nekik MÁR KUSS".

(Részlet H. Iván: Szamba, tangó és csárdás -a Corvin Liga alakjai c. enciklopédiájából)

Mi mást is lehet ehhez hozzáfűzni? Boldog születésnapot kíván a WFK is katalánügyi hombárszakértőjének és a gombasztal sutkakirályának!

Percekkel ezelőtt ért véget a VÁTI TTÉI-n első ízben lezajlott "Ki lesz a pácban" elnevezésű hermelín grand prix. Bár az előzetes esélylesések döntetlen körüli eredményt jósoltak, hogy a magyar futball NB1 jól ismert frázisát idézzük, ám maga a verseny végül toronymagas győzelmet hozott az egyik félnek, Lovas Áginak, az Igazgatóság konyhatündér pénzügyesének. A WFK oszlopos tagja, Sütő Atesz, a másik induló, saját bevallása szerint úgy járt, mint Wolf Kati az Eurovíziós döntőn tavaly: nagy hype után rommáverték...

A versenyen a háromtagú szakmai zsűri a tálalást (látvány), az illatot és az ízvilágot is pontozta, majd végül 57:44.5 arányban Ágit hozta ki győztesként.  A saját bevallása szerint másfél napig táskában érlelt cseh camambert-ekkel induló Lovas napraforgóolajjal, chilivel és macskapöcse paprikával készítette versenytermékét, SAtesz inkább a már bevált és kétszeres helyitermék díjas hermelín a lá Wekerle verziót hozta magával.  A mérkőzés lefújásakor Atesz emelt fővel viselte a vereséget, bár máskor szárnyaló pikírt megjegyzései most inkább a léc alatt kullogva vonultak be a konyha sarkába. Kedvét némileg javította a közönségszavazás, melyen végül 5:3 arányban ő diadalmaskodott - mondhatni elkészítette a nép hermelínjét.

Köszönjük a részvételt, az elfogulatlan zsűrizést és a fölajánlott nyereményeket, valamint a kritikát, amely minden bizonnyal épülésünket szolgálja a jövő hermelynjeire nézve - összegzett a sajtótájékoztatón mosolyogva Ági.

Sajnálom, hogy a zsűrinek a hermelín wekerlei vállfaja nem nyerte el a tetszését, így csak gratulálni tudok Áginak aki valóban igényes és finom hermelínt készített - jegyezte meg szomorúan a vesztes fél. -Ugyanakkor a közönségdíjra büszke vagyok: vox populi, vox dei.

A győztes értékes díjak sokaságát söpörte be a VÁTI kollégáktól és a zsűrítől, blogunk főposztolója viszont be kellett érje egy decens oklevéllel, rajta egy obligát olajfolttal.

-Talán ha legközelebb citromot is tennél bele, továbbfejleszthetnéd - zárta a rendezvényt egy Attilának tett javaslattal Kyra zsűrielnök, Bence zsűritag azon véleményére visszautalva, miszerint Satesz kreációja határozottan citrusos felhangokat mutatott. A feltevést azonban válaszként csak egy lemondó Sütő-grimasz követte, s a résztvevők-szervezők hada visszaosonkodott szobáikba dolgozni...

Ha a Corvin Liga egy Tandori-féle gombfociregény lenne, egész biztosan a fenti címmel kezdődne az első "kis-nagy kanyart" taglaló fejezet. Nincs ez másként a mi kis házi hombárligánkban sem, ahol az első meccsek után brutális tömörülés alakult ki a szűkre szabott táblázaton. Következzenek a szombati nyitónap eredményei, a szerző rövid, Tandori-style értékeléseivel. Vélemények, edzői, játékvezetői nyilatkozatok a kommentekben.

1. forduló

AC Milan - FC Bayern München 0:1 (0:1)
gól: Kroos
sárga: Olic
mvp: Abate, ill. Van Buyten
A nyitómeccsen a Bayern kissé érdemtelenül szerez vezetést, de a második félidőben rászolgál a 3 pontra.

Everton - Botafogo 0:3 (0:2)
gól: Dionisio (2), Watson (ög.)
sárga: -
mvp: Dionisio, ill. Bailey
Hidegzuhany a Goodison Parkban, a Bota rutinos rókái alaposan bekezdenek.

Rosario Central - Sao Paulo 1:1 (0:1)
gól: Pizzi, ill. Radomir
sárga: -
mvp: Buljubasich, ill. Cutunho
Izgalmas meccsen igazságos pontosztozkodás, igazi rangadó!

2. forduló

AC Milan - Everton 1:0 (1:0)
gól: Seedorf
sárga: -
mvp: Thiago Silva, ill. Beardsley
Az Everton továbbra sem találja a formáját, a Milán viszont felkel a földről a Bayern elleni pofon után.

FC Bayern München - Sao Paulo 1:2 (1:0)
gól: Robben, ill. Gerson, Alberto (k)
sárga: Schweinsteiger
mvp: Robben, ill. Armandez
Bravúros játékkal, de szerencsés kapusgóllal fordít a Sao egy egyébként kitűnően játszó Bayern ellen. SAtesz lövése a Sao kapusáról vágódik... a saját hálójába, micsoda dráma!

Botafogo - Rosario Central 0:0 (0:0)
gól: -
sárga: De La Vega, ill. Kily González
mvp: Visualio, ill. Kily González
Az első posszanás, Canarino piros lapot reklamál, a bíró majdnem őt küldi fel a lelátóra.

3. forduló

Everton - FC Bayern München 2:0 (0:0)
gól: Cottee (2)
sárga: -
mvp: Cottee, ill. Neuer
Kevin Sheedyék "zajos" magára találása, a Bayern viszont egyre inkább elveszíti önmagát. Hol van Effenberg?

Sao Paulo - Botafogo 1:1 (0:1)
gól: Gerson, ill. Juan Lopez
sárga: -
mvp: Armandez, ill. Juan Lopez
A brazil örökrangadó után SAtesz tűnik elégedettlenebbnek, csapatai az első kör óta nem nyernek!

Rosario Central - AC Milan 1:1 (0:0)
gól: Kily González, ill. Ibrahimovic
sárga: -
mvp: Kily González, ill. Abate
Súlyos védelmi hiba után egyenlít a Milan, Canarino tajtékzik, pedig a vendégek 11-est is rontanak! Micsoda izgalmak már most!

A bajnokság állása:
1. Botafogo 3 1-2-0 4:1 5
2. Sao Paulo 3 1-2-0 4:3 5
3. AC Milan 3 1-1-1 2:2 4
4. Rosario Central 3 0-3-0 2:2 3
5. Everton 3 1-0-2 2:4 3
6. FC Bayern 3 1-0-2 2:4 3
Az első és az utolsó között két pont a különbség, szorosabb nem is lehetne. Sok van még hátra, hombár legyen a talpán, aki meg tudja tippelni a végső sorrendet!

Edzők sorrendje:
1. Botrány Bandi 6 2-3-1 6:5 9
2. Gyöngéd Barbár 6 2-2-2 6:5 8
3. Gumibuki Totó 6 1-3-2 4:6 6
A Designer szép csendben gyűjtögeti pontjait, összetettben mindenképp a bajnokság esélyese. SAtesz a végére kicsit elfáradt, de minden mozdulatában ott a veszély. A gumibuki a második kör után átgyúrta csapatait és ez látványos javulást hozott, de így is van még hová javulnia.

A 4. forduló párosításai:
FC Bayern München - Rosario Central
Botafogo - AC Milan
Sao Paulo - Everton

Az 5. forduló párosításai:
FC Bayern München - Botafogo
AC Milan - Sao Paulo
Everton - Rosario Central

A poszt címében  foglalt megállapítással zárta beszélgetésünket Bodor László, az egykori népszerű TV-kommentátor, ma neves gombszakíró. A Corvin-liga gombsajtójának doyenjével a 2011-12-es szezon első fordulóit követően beszélgettünk, szakmai elemzésre kérve fel Bodort.

-Laci, három fordulón vagyunk túl, és bár kialakult egy sorrend, a pontkülönbségek miatt úgy tűnik, szoros a mezőny...

-Hihetetlenül egyenrangú klubcsokrot sikerült idén összeválogatni a liga szervezőinek, mind az edzők kvalitásait, mind a csapatok játékosanyagait tekintve, a nevek és a mezállomány terén egyaránt. Ne feledjük, Márkus Tamás egyre jobban integrálódik a ligába, és mivel egy elég erős szakmai szemlyiségről van szó, ennek sok hatását már láthatjuk is. A bajnokság promóciós háttere is izmosodott, Attila már nincs egyedül e terhekkel. Ami még kézzelfoghatóbb vonzat, az az, hogy 10 év óta először volt komolyabb szabálymódosító kör, aminek átvitele szintén Tomi lobbierejét mutatja. Izgalmas a mostani pezsgés a liga körül. Egyedül Illés Elemért hiányolhatjuk a palettáról, no meg a gyáli Hector Cúpert, Faragó Balázst, de hát változnak az életszakaszok, jönnek a gyerekek mindkét helyen, ilyenkor már nem a gomb az első, érthetően. Nekünk meg marad az eleméri posszanások hiányolása, egy-egy Palmeiras-kapufa után...

- Ennek ellénre kérdem: látsz komolyabb esélyest a bajnoki címre?

-Mondanám hogy nem, de egy szakírót, gondolom, nem az ilyen válaszokért kér fel interjúra a gombfocilap. A Sao Paolo-Botafogo-Rosario-Milan négyesből kerül majd ki a győztes, de nagyon szoros és fordulatos szezonra számítok, s a félidőben vezető csapat sem biztos, hogy célba ér...

-Érdemes lenne egyenként végigfutni a csapatokon. Benne vagy?

-Természetesen. Az első fordulók során szorgosan jegyzeteltem az előben és a TV-ben megtekintett meccseken, van mondanivalóm...

- A legutóbbi kiírásra még 2006-ban került sor, akkor a Botafogo diadalmaskodott, így -némileg erőltetetten, de - címvédőknek minősülnek. Hozzájuk mit szóltál?

-A Bota több, mint egy csapat. E téren csak András Milanjához, Saojához, Elemér Palmeirasához és Tomi Centraljához mérhető, vagy Attila '91-'99 közti Kispestjéhez. A klub, amely kvázi megtestesíti edzőjét, annak személyiségét, egyfajta cégér. A Bota olyan mint Attila: biztosra megy, alapvetően szeret támadni, de mégis inkább defenzív a pályán. Technikai szépségeket is hoz a legváratlanabb pillanatokban, nem is ritkán - viszont nagyon hangulatfüggő a teljesítménye. A Botánál mindig sok múlik a rajton. Ez a kép idén vegyes, hiszen a Goodison parkban iskolázták az Evertont, a Rosario ellen is jó az iksz, viszont a Sao elleni rangadón egy olyan bajnokságban, ahol mind az 5 ellenfél erős, egy elszalasztott győzelmi esély még visszaüthet. Úgy látom, Attila idén remekül rakta össze a keretet, megint kezd látszani a tipikus "SAtesz-gerinc", idén ezt Visualio-Franco-Bandao-Corde-Dionisio és Alessio hozhatja, és a fiatal brazil saját nevelések, Marcao, Valdír, Evaristo vagy épp Juan Lopez bátor játszatása is szimpatikus. A gond a kispad. Battistini eddig halvány, Recoba hihetetlenül le van eresztve. A szünetben igazolnia kell a csapatnak és Attilát ismerve fog is - kérdés, ez majd hogy sül el. Ha addig tartják a jó helyezést, és Attila hoz egy kiváló csatárt és egy elősöprögetőt, bajnok lehet a csapat.

-Attila másik csapata, a Bayern szintén 2006  körül szerepelt utoljára a mostani edző keze alatt...

-Ez látszott is a Milan elleni nyitányon, Attila úgy játszott a csapattal, mint egy rég látott gyerekkel az apja: nem tudja, hogy fogja meg, mik a hívószavak...aztán mindez előjön. A sors pikantériája, hogy pont a Sao elleni, a legjobb Bayern-performanszot és játékot hozó, "újraegymásratalálós" meccs ért véget vereséggel, ami hullámvölgybe is tolta a bajorokat. Viszont ahogy Attila néha mozgatja a Robben-Ribéry-Müller-Schweinsteiger sort, az káprázatos... Mintha 1997-et írnánk a Bayern-kalendárium szerint...

- Márkus Tamás kétarcú szereplést mutatott: utolsó meccsét leszámítva az Everton igen halovány volt, a Rosario Central viszont nem csak fizikailag masszív...

-Az Everton tipikus második csapat, ennek megfelelően egy fokkal gyengébb játékoskeretű, mint a Central. De Tomi nem Tomi lenne, ha nem szívná fel magát a végsőkig az angolokkal is, a Bayern elleni két gólörömébe pl. beletörtek az öltözőablakok a hangfrekvenciától. Az Evertont 4.-6. helyre várom, egyrészt kevés a technikás, igazi finom sztárja, másrészt a Márkus edző által tréfásan emlegetett Gerhard Berger effektus miatt, ami azért csak félig tréfás... Arra gondolok itt, hogy ha kell a Rosarionak a pont, elképzelhető, hogy a szezon végén az Everton "eláll az útból". A Rosarióra áttérve, ez a csapat olyan lesz a Corvin-ligában, mint anno Elemér Fradija. A nagyon nehezen elverhető, lafayette-erődös atombunker, ami vizont olyan veszélyes ellencsapásokra is képes bármikor, mint pl. a Milan ellen elért Pizzi találat. Tomi hihetetlenül gyorsan vette fel a számára alapvetően idegen Corvin-gombrendszerhez alkalmazkodó taktikát, bár tegyük hozzá, ő is keményen kiállt az érdekeiért, hisz a slecahasználat engedélyeztetésével és az asztali  labdarúgásból átvett technikai megoldásaival a pálya minden szegletéből és a régi edzői karnál 3-4-szer erősebben képes kapura pörkölni a labdát. Mondom, remek lobbista, de egyúttal remek edző is, így nagyon nehéz ellenfél a Sütő-fiúknak. Attilán és Andráson is azt a tanácstalanságot látom támadásokkor, mint anno Elemér beérkezésekor és a Fradi Lafayette szabadalmaztatásakor. Csakhogy Tomi Elemérnél jóval sikerorientáltabb tréner. Nagy esélyese a bajnokságnak. A Central pedig azt hiszem, ad majd 1-2 nevet a Corvin gomblegendáriumnak, gondolok itt Kliyre, Vespára, vagy a földön verhetetlen kapusra, az "Aranyborjúra", Boljubasichra.

-András két valaha volt legynagyobb csapatát indította. A Milant régen láttuk és olyan hírek szállingóztak a torna előtt, hogy az edző több játékosával nem szimpatizál...

-Igen, ezt én is hallottam, de a Milan mégiscsak Milan, és Andrisnak kb. 10 perc, azaz 1 (most már csak szűk) félidő kellett ahhoz, hogy meglelje a Milan-feelinget. Hihetetlenül jól tud kombinálni a fiatalabbik Sütő-testvér a Milannal, a szíve még mindig bennük van, nem csoda, hogy a Curva Nord felállva tapsolva fogadta a megtért trénert, míg a baráti kör elnöke, Szergej Kuzmin egy vörös-fekete nutellásszendviccsel kedveskedett egykori mentorának. A  Milan még a dobogó tetejére is odaérhet, hisz nagyon jó az alapanyaga a keretnek technikailag, illetve a legjobb, legmívesebb védelem is itt szolgál.

-És a Libertadores regnáló védője, a Sao? Idén sem tűnnek outsidernek...

-A Sao már rég nem outsider. Két nagyobb hullámvölgyük volt a kávésoknak Andris alatt: egy még a "pirosszigszalagos" időszakban, 1998 -99 környékén, ami a Torelli-Bernardo-Paneira-Visualio legendasor megszületésével szűnt meg, illetve ennek a csapatnak a kiöregedése után, 2003-2006 között. Viszont a Bosco-Pintado-Gerson csatársor, az öreg rókává visszazelenkásodó, de így is atompasszokat és gólokat szállító Radomir, no meg az új fiatalok, Bebezinho, Gonzalo, Edson, Tito Santos és a kolumbiai Cutunho, hát ez is legendás csapat lesz - illetve a Libertadores miatt már az is! Én őket tartom még nagy favoritnak idén, ha a Rosariót 2-szer elkapják, ők lesznek a bajnokok. No és valakiről majd' elfeledkeztem. Armandez, aki most érik be Andris alatt, aki volt olyan okos, hogy nem menesztette a nicaraguait 2 rossz év után - s lám, idén szárnyal a szűrőközéppályás.

-Szóval nehéz tippelni...

-Igen, egyértelműen. Nics kimagasló favorit, és a gyengén induló csapatok (Milan, Everton) is feltámadni látszanak. Hosszú a szezon, és sok minden történhet még, lesz egy átigazolási kör is, én úgy érzem, sok fordulat lesz itt még. Úgy látom, egy minden eddiginél kiegyenlítettebb szezon következhet idén.

(Forrás: Szöveg - Új Gomb, 2012./2.szám, kép - argep.hu)

A téli riói Libertadores fiaskó (mind a Sao Paolo, mind a Rosario Central megelőzte az Orrszarvúkat) után úgy fest, a Bota a Corvinliga 2012-es szezonjában szeretne javítani. Sütő Attila legénysége ugyanis a csapat számára az utóbbi időben korlátosan rendelkezésre álló pénzmagból valahogy kispórolt némi erősítésre valót és váratlanul szerződtette az argetin gombbajnokság idei aperturájának felfedezettjét, a Racing 22 éves csatárát, Sergi Battistinit.

Battistini (balra) Rióban is ilyen társaságot kíván magának. Forrás: RacingFanzine.

A fiatal csatár elképesztő szezont tudhat maga mögött, tavasszal 22, ősszel 14 gólt ügyeskedett össze, ami gomb-mértékkel kiemelkedő teljesítmény, a Botánál így arra számítanak, hogy végre megtalálták Mosztovoj igazi utódját. Hogy ez valóban így lesz -e arra a bajnokság adhat választ, ám Battistini első edzését így is 2000 fanatikus nézte végig a petropolisi edzőbirtok betonkerítéseire kapaszkodva.

Kapcsolódó, Attila-related hír, hogy a vezetőedző és az SL Benfica közti tárgyalások megindultak, így holnapig eldőlhet, hogy a legendás tréner a Bota mellett melyik csapatot indítja még a flottájából a Corvin Ligában. A zuhanyhíradó szerint amennyiben a lisszabonni diskurzus eredménytelen lenne, a Juventus lehet a másik befutó, de az Atletico Madridról is suttognak.

(forrás: Új Gomb, XXIII. évf., 1. szám).  

...jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangsúllyal Horváth "Zsírosssh" Balázs barátunk a 2011-es szilveszteri őrmezői futballfieszta után, és ez valahol így is van. Végül is a srácok több mint egy évtizede tolják az évek utolsó napján a dec31-es szabadtéri focit, hóban, fagyban, latyakban, vagy szerencsésebb években -mint amilyen a mostani volt- napsütésben.

A társaságot már dicsértük eleget, jó ide lejárni, nézni, amint elsuhan melletted a helyiérdekű Arafatként torzuló Balázs, ahogy Artúr szívlapátos hátbakínálást érően fumigálja permanens üzemmódban a Honvédot, vagy amikor EZS elémteszi a forintos labdát amit aztán Zalayetát megszégyenítően szórakozok el, miközben Kocsi spori a pálya mellett teázva 10 perc alatt 40 féle mezben jelenik meg, mindegyik dzsörzét a tatyójából varázsolva elő...

Szóval jó ide lejárni és jó volt a szilveszteri focin is pályára lépni, amiről eddig csak hallottunk meg fotókat láttunk de most már a két wekerlei hombár is ott délczegeskedik a fotográfián. Ha a térdem bírja, jó fociév lehet 2012 is...csak bírja...

Itt az újév és itt az első poszt is a WFK-impériumban. Ha egy helyiérdekű Kern András rázná köreinkben a pofonfát, most jöhetne az a felütés, hogy "elfogtunk egy levelet", de mivel se Kern András, se levél, így marad a tény: titkosszolgálatunk rögzített egy hanganyagot, mely vélhetően az első 2012-es WFK igazgatótanácsi ülésen szállt ki az éterbe. Minden más szószaporítás helyett jöjjön a 4 különböző személy hangját tartalmazó file szöveges levonata, sajnos a mondatok gazdáit nem sikerült beazonosítanunk - talán majd az olvasóknak sikerül.

" - Urak! Ezer meg egy éve!

- Vagy legalábbis 4 napja, ha 29. estére gondolunk, dirr, höhö.

- Hogy nektek még erre is van energiátok ilyenkor, basszus. A gyomrom megint kivan, tegnap bevertem egy fél süldőcombot, most asszem egy hétig joghurt.

- Gyöngéd gyomorral felebarátod süldőjét meg ne kívánd, Hombárkám...

- No, welsz eburak, egy indítóforduló pénteken? Már fél éve halogatjuk. Borjúbaszics lassan bepállik az utazódobozomban.

- Urak, részemről a héten pizsirakéta fellőve este nyolckor, mert rengeteg a tennivaló hétvégén. Találtam még tegnap 3 darab 1-1 nanonégyzetméternyi foltot a falon a konyhaszekrény mögött meg egy porszemet az egyik járólapon. Előbbieket át kell festenem, utóbbit ki kell cseréltetnem.

- A járólapod ennyire gas? Mondhatni az se úgy indult el otthonról?

- Még egy ekkora arcokat, úgy ismertek mint a rossz pénzt.

- Részemről mehet a gomb. Itthon vagyok egész héten, mehet bármi.

- Max csütörtök ugrasz le Miskolcra egyedül?

- Hehe... mondtam már hogy többen voltunk.

- Ja, Miskolcon végülis laknak vagy 200.000-ren, höhö!

- 174.000, a legutóbbi népszámlálás szerint, legyünk pontosak.

- Ne húzogasd a gyomorgbeteg hombár bajszát, Totó, mert mindjárt azt is benyögi, hogy melyik két diósgyőri játékos volt utoljára válogatott kerettag.

- Tatár és Kuti, azt hiszem, 1978 táján, de nem vagyok benne biztos.

- Kész... Urak, én eltolom a bicót mert holnap hétfő és tudjátok, Bob Geldof óta nem kenyerem a hétkezdés.

- Akkor gomb, pénteken?

- Kettőt és könnyebbet. Még akármi is lehet, térjünk rá vissza.

- Vaaaagy... az is lehet, hogy csütörtökön gomb a sisterekkel és pénteken Doki te is bejössz velünk a Pivóba.

- Miért nem a Hrabal? Már régen láttam a kis szőke Sigourney Weavert.

- Nem kell a szöveg gumihombár, neked mindegy hogy hol nem iszol 3 pikolót MUHAHAHA.

- Hogy röhög a saját viccén a Doki, mint egy helyi Csoki az Üvegtigrisből.

- Csoki az a dzsoggingomban van ombre! MUHAHAHA!

- Feladom.

- Akkor egy gomb pénteken?

- Egy jó gomb. Legjobb.

- Hozok mejillonest. Meg nektek egy adag vereséget, höhö.

- Vegyél vissza."

És a platánfából készült, president camabert és jabanero darabkákal ékesített, vörös-fekete (és picit zöld-fehér, broáááf) WFK kerék forog tovább 2012-ben is, míg a maják jóslata szerint egy Forrai Attila-mezes gombfocijátékos alakú meteorit agyon nem bassza a Földet december 12-én... 

A hír gyors, rövid, de annál örömtelibb. Ma délután Tagai Gergő barátom megvédte doktori disszertációját az ELTÉn. Summa Cum Laude, persze (remélem így írják), de hát nem is vártunk mást. Ő egy ilyen arc. Állítólag izgult is. Ez nem látszott.

Gergő nem wekerlei, ámde faszagyereknek annál inkább az. A klasszik egyetemi wekerlei bulik örök hőse, az abszinth-partyn a nemes ital első bátor tesztelője, a tivornyák után mosogatni-pakolni mindig maradó kollega és ha Attila építkezési gondban van, az első szóra ugró barát. Úgyhogy hiába volt ma munkanap, hiába volt még 2 hete Gyulás túra tervezve mára, most nekem is ugarni kellett. A mai fontos esemény volt.

A szeánszon az egyetemi baráti kört Joshi Bharat és én, a WFK-t csupán jómagam képviseltem, de ha azt vesszük, hogy a Doktár légvonalban kb 300 méterre posszanhatott valami laborban nagy erőkkel, akkor máris másfél az az egy.

Lényeg a lényeg, a WFK is gratulál. Hosszú, érzelgős cikket nem írok, mert egyrészt úgy meg vagyok fázva, mint a sz.r, másrészt Gergő maga küldené rám a virtuális szodomátort, hisz legendásan gyűlöli, ha tömjénezik. Pedig most lenne mire.

A WFK tehát tiszteleg. A hasam pedig lassan elkezdhetne rendbe jönni, mert jó lenne már a Pivóban meginni az Elemér utáni második Doktorunkra is az áldomást.

Egyszer már elbuktam ezt a bejegyzést, úgyhogy itt a második próbálkozás:

Jön a tél, az élet és az alkoholos italok körforognak tovább, jön a barna sör és a forraltbor uradalma. Ezért is jut eszembe ennek az időszaknak a totális ellentettje, a nyári fröccsszezon.

Ez év (2011) nyarán természetesen Doki volt a legstabilabb partner a szódával 2:3 arányra felhúzott fehérbor pusztításában. De legtöbbször ételt is fogyasztottunk mellé, mit ételt?! Ambróziát!!! Azóta is már csupánk a "szkófild-menü" említésére is mosoly szökik arcomra és nyál a számba.
Doki főzési alapelve az egyszerűség lett az évek során, és ha a szkófild-menüre gondolok, igazat kell adjak neki. Semmi főzés, semmi fineszes fűszerezés, csupán három egyszerű összetevő. Ezek magukban is isteniek, ám összeeresztve  úgy vezetnek fel és fejeznek be egy támadást az ízlelőbimbók ellen, mint a Barcelona csapata, a publikum - jelen esetben a fogyasztó - tátott szájjal bámulását hagyva maguk mögött. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez esetben azért is tátjuk szánkat, mert a hűvös levegő enyhíti a kapszaicin igázta üreg fájdalmait.)

És hogy a hasonlatot kifejtsem, íme összetevőnként:

A védelem Piqué-je esetünkben a spar baguette. Szigorúan frissen, még enyhén melegen. Ő adja a bombabiztos hátteret, de nem ám olyan favágó mint Lipták vagy Csizi (bocs Doki). Már akkor se keseregnénk ha csak őt fogyasztanánk. A baguette tehát előrepasszolja a labdát.

Ekkor kerül a laszti a középályára, ahol a Tihany Brie (behelyettesíthető más camambert-ekkel) a Xavi Iniesta párost személyesíti meg. Zsíros telt állaga és bársonyos íze arra késztet hogy behunyjuk szemünket. És egészen addig behunyva tartjuk, míg nem jön a forintos zsuga a helyi Messi lábára!

Ki más lenne a helyi Messi, mint barátunk a mexikói vendégjátékos, a vörös tűzisten, az Habanero paprika! Ő az a csapatban, aki megcsinál egy olyan cselt, amit mi még a grundon se (mármint ha fizikailag képesek lennénk rá,akkor se), és aztán egy tört ütemben bevarrja a lasztit a hálóba.

Végül őket öblítjük le egy jó fröccsel. Ez a pillanat, azt hiszem a győzelemmámoros gólöröm. A háttérben szól az örömóda és fejben rohanunk Dokival kezünket a magasba tartva, mint Puskás tette annó.
E nyáron a közös kedvenc Demeter Hangája lett, pedig volt választék bőven. Volt remek Figula Zenit, voltak jobbnál jobb Irsai Olik. Ősz elején még egy pároslábas becsúszással érkezett Váli barátunk saját örömére a héjon tartott szürkebarátjával. De akkor már sajnos lezártuk a szezont. Majd jövőre öreg!

Még így az utószóban külön említést érdemel a Prision Break, amit tavasztól nyár végéig hősiesen toltunk végig Dokival (mind a 4 évadot). Isteni a főszereplő Scofield valamint a paprikaerősségi Scoville skála neveinek összecsengése. Alkalmanként 2-4 részt néztünk meg, a részek között pedig rongyoltunk ki a konyhába vágni a kis mennyei katonákat: 1 szelet baguette, 1 szelet camambert, 1 karika habenero, mosollyal befalás és glugggy,glugggy,glugggggggy...

Hát ezért. Tudjuk, bordásfal, 1-2 hónap pauza, kurva szar kedv, azt' hirtelen jön a levél Balázstól, ezzel a linkkel, és már nem is olyan szomorú a sérült hombár!

Ugye nem kell ragoznom: gesztus, körítés, saját weblap,  komolyan vett játék - ebben minden benne van. Kösz, srácok.

A WFK Pszeudokatalán Hombárügyi Hivatala megnyitja a nevezést WFK-érdekeltségű gombfociedzők számára a méltán patinás Corvin Liga 2011-12-es szezonjában való részvétel céljából.

Bárki nevezhet, aki tagja a Wekerlei Faszagyerekek Klubjának, ismer valakit, aki tagja a Wekerlei Faszagyerekek Klubjának, vagy látott már olyat, aki ismer valakit, aki tagja a Wekerlei Faszagyerekek Klubjának. Vagy akárki más.

Nevezni egy vagy két klubcsapattal lehet, földrajzi megkötés nélkül.

A fordulók péntek délutánonként kerülnek megrendezésre, az előírányzott tervek szerint havonta egyszer, megfelelő számú jelentkező esetén háromhetente. A szezon 2011. novemberében kezdődik és egész konkrétan valamikor 2012-ben ér véget. A lebonyolítandó fordulók száma nyilván a jelentkező csapatok számának függvénye, ezt a hülye is kitalálja.

Nevezési határidő: 2011. november 13.

Nevezési díj: a WFK bármely vezetőségi tagjának lecid meghívása egy korsó/pohár/doboz sörre bármely, általa vállalhatónak ítélt vendéglátóipari egységben, preferáltan a Hrabal vagy a Pivo nevű helyen. (Mivel ezt úgyis csak mi olvassuk, ezért értsd: majd valamikor igyunk.)

Uff.

(Megjegyzés: ez most komoly.)

Nem mondom, hogy ezért vártam ezt a kora szeptemberi londoni utat, de ha ezt mondanám, abban is volna igazság. Ülök a sarokasztalnál, és bólintok a rám vigyorgó pincérnek, hogy minden oké, ő meg egy félmondattal jelzi, hogy mindjárt jön a kaja. Nagyon éhes voltam már, szó mi szó, hosszú volt a repülőút, a szállodáig való eljutás, szóval már kezdett megtelni az a bizonyos türelempohár... így nem bántam hogy jön már az a Fish&Chips. Az, bizony, nem bonyolítottam túl. Előttem pedig már ott állt szokott csapott, vékonyka habjával, és szintén szokott borús-szomorkás kesernyésségével az ale.

Kedvelem az ale-t, ezt a sajátos, bennszülött angol sörfajtát, a britek e területen is meglévő különcködését. Érdekes, hogy Kárpát-medencei unokatesóját, a házisöröket kevésbé, de az ale az bejött. Nagyon. Már amikor Ádámmal a 2008 november végi RSA konfos utunkon szombaton beültünk a rakparti pub-ba és elénk toszta a csapossrác az oldalán lecsurgó habtól síkos két korsót a vastag tölgyborítású bárpultra, ott meg lettem véve. Meg az íze. Meg az állaga. Meg a hőmérséklete. Minden stimmelt.

Szóval ilyen előzmények után nem csoda, ha végre beérve a zöld faborítású külsővel megáldott ivóba, itt, a Belgrave Road-on, még 2008-ban néztem ki ezt a helyet de valahogy nem került rá sor, hát Ádám nem az a sörbajnok, de most itt voltam és közel volt a hotelhez és éhes voltam és szomjas, be kellett jönni, szóval nem csoda, hogy az első vendégem az asztalomnál ez a korsó barna ale lett. A környezet, az enteriőr  - ahogy kell. Vaskos faborítás a falakon, 1-2 stilizált retro falireklám, minden asztal tömve, a bárpult is, fiatalok és középkorúak, a fiatalok tolják a lagert, az idősebbeknél ott az obligát, márkajelzés nélküli ale-es korsó, hab már alig akad valamelyik tetején, de csak kortyolgatják az arcok, vége a napnak, vége a melónak, el kell beszélgetni. Részeget nem látok, minek is az, ezek tudják mi a dörgés, itt a pub az, ami a kocsma kéne hogy legyen, a hely, ahova össze lehet jönni, beszélgetni az ismerősökkel és az ismeretlen ismerősökkel. Itt ezt teszik és jól teszik.

Betérésemkor nekem is szegezte a kérdést a vidám csapos: "After work, sir?" - Ezen a "sir" megnevezésen olyannyira meghatódtam, hogy csak annyit mondtam, "Yes. It was a long day." Végül is tényleg munka után voltam. Hogy azt a munkát Budapesten dolgoztam le kit érdekel itt? A csapost nem, az biztos...

A vacsora után még egy ideig üldögélek a lassan kiürülő pubban, a csapos odaül a bárpult szélére, kérdezget, honnan vagyok, Franciaországból, igaz, olyan franciás a fejem (Ádám is mindig ezt mondja...), mikor mondom, hogy magyar vagyok, rögvest közli, náluk is van egy magyar, a szakács, hát az arc az teljesen crazy, hétvégente pörköltöt csinál nekik, munkatársaknak, attól lefossák a bokájukat. Nagy francok maguk, magyarok - vigyorog, majd megy csapolni, mert bejött egy idősebb, ballonkabátos arc. Az is ale-t kér, neki is a Dunbar-ból csapol a beszélgetőpartnerem, állítólag az itt a legjobb.

Szedelőzködöm, adok zsíros jattot is, az ilyen arc megérdemli, ez vendéglátás. Köszönök, a kopter csapos int, majd kortyol egyet a pult alatt álló saját söréből is. A hal közben eltelíti a gyomrom, az ale-lel együtt, a szemerkélő eső sem zavar. London. Hűvös, nyüzsgő, és méltóságteljes - mint mindig. Megint elkapott a varázsa. És hiába van este 11, hiába kell másnap korán kelnem a minisztériumi találkozó miatt, már tudom, ma még egy órát sétálok a szitáló esőben, el a Buckingham palota felé, majd a Serpentine és az alvó vadkacsák és hattyúk mellett a Westminsterig. Közben meg, ha megszomjaznék, egy világos ale amúgy is elfér erre a barnára... 

Fotó: grub.gunaxin.com; wikipedia.org.

Péntek este van és itthon ülök, egyedül, próbálva kúrálni magam, mert itt az ősz és ilyenkor én menetrendszerűen kidőlök, ez már így megy évek óta, olyan vagyok, mint a Honvéd, nem létezik hogy huzamosabb ideig jól szuperáljak. Munkahely, sok feladat, stressz, az alapjáratú pesszimizmusom sajnos lassan teljesen felemészt, közben meg amúgy is mindenen idegeskedek, hát ilyen vagyok, ha fel kell ásni a kertet, ha össze kell szedni az avart, ha össze kell dobni egy ppt-t, ha el kell kísérni a Honvédot. És ha az immunrendszert ilyen terhekkel bombázod, hát persze hogy kaputt, és könnyen dönt le a megfázás. Ha itt az ősz, pláne. Az meg itt van.

Szóval hétfő óta megy a szarakodás, szerdán itthon is voltam, de csütörtökön reggel 8-tól este 8-ig odabenn, mert kulcselőadást toltam, egy jó Sütő, az' nélkül nem megy, aztán meg mikor mindenki haza, még átbeszélni Ádámmal a dolgokat, úgyhogy ma megint itthon, próbálok pihenni, próbálok rendbejönni mert jövő héten szabi, és jó lenne valami, de betegen az nehéz. Mármint a valami. Bármi.

Hogy pihen az egyszeri wekerléer ha megfáradt? Citromos limonáde (heisse limonade, ahogy a németek mondják) a kulcsszó a héten, sok fekvés, Liszt CD melletti Sherlock Holmes kalandok olvasgatása, hadd pallérozódjon az angol is (e heti menünk: Adventure of the Blanched Soldier, The Sussex Vampire), banán, mandarin, grapefruit, és sok-sok mozi.

Magnum, az persze szarásig.  Hawaii, '80asok, Higibébiúr, TC, larrymanettimagyarhangjabalázsigyula, stb. És most estére egy jó western. Utálom a western-t alapból, mint műfajt. A Doki imádja, Andris megnézi, én rühellem. A Cohenék tavalyi eposzát megnéztem, mer' őket csípem, és ha Tarantino nyomna egyet azt is elbírnám. De amúgy hagyjanak engem a westernekkel. És akkor Andris télen megmutatta A jó a rossz és a csúf-ot, amiből ugye csak a Metallica-koncertnyitó nagyjelenetét ismertem. Hát idén tél óta a többi 100 ixsz percét is. Megérte.

És most, ahogy vége a filmnek és ülök itt az ágyon, bizony eszembe jutott a filmről, a cserzett arcokról, a porról, de mindenekelőtt a nagy zabálásokról, a ránézésre bibas kanalakról és a szafttól csullogó ajkakról egy régi nyár...a 2004-es. Egyetem vége, para a jövőn, elmúlás-érzés, de mégis vidám nyár. Dokival és Andrissal az egyik jellegadó nyarunk. A nyarak egyike, aminek olyan markáns címkéje van, mint kevés más időszakunknak. HB&AH.

HB&AH. Hagymásbab és Aranyhordó. Mennyi Penny Market rájd. Mennyi átröhögött főzöcskézés. Mennyi behorpadt alumíniumdoboz a szemetes körül. Mennyi fej hagyma... mennyi ránc Apu homlokán amikor hazaér és a mogyorófa alatt álló Fordból egyszercsak kiszáll a kinti 40 fokba (a kocsibeli 50-ből) a három terhelt. Mennyi vita azon, hogy a Doki receptje az adekvátabb, fehérbabból és más se'-ből, vagy az Atesz-féle, Bonduelle mexikói vörösbabbal turbósított verzió? Hiába, a Doki mindig a pőreség, a PURE-életérzés ajatollája volt (legalábbis miután kinőtt a katyvaszoló korszakából), Attila pedig a kraftos megoldásoké. Vesd össze: sima pála és ágyas. De hát ez a szép - a sokszínűség gyönyörködtet.

A sokszínűség, jah. Meg az egyszerűség. Főztünk mi már hússal töltött húst, vagy épp cipós hagymalevest (DigiriDokk), párolt fogast vagy pepecses tapasokat (SAtesz), olyan sóletet (by idősb Attila), amelytől az obligát szkúzokon túl az elismerő szavak is elhagyták a Dokit... mégis, ezek a 2004 nyári hagymásbabok, és a se íze, se bűze, de mégis kőbányaisan funkcionalista Aranyhordók akkor és ott elérték a hatásukat. Felcímkéztek egy nyarat az emlékeinkben és ennél, azt hiszem, egy ilyen pórias kajakombó nem is kívánhat többet a wekerlei kollektív tudattól...  

Ezzel a szalagcímmel nyitott az index-kultur a 2006-os budapesti Velvet Revolver koncert másnapján. Idén nyáron ismét hasonló hangulatban voltam...

Egy pacalpörkölt receptjének margójára:
 
Nyár volt. Péntek, és meló után. Andrissal rohanunk haza Fábihoz, mint az őrültek. Sietni kell, mert készül a pacal.
A pacal szeretete messzire nyúlik vissza. Papa csinált 'rendszeresen'. Underground kaja volt. Eleinte csak a szaft volt befogadható számomra. Aztán már egy kevés csíkozott frottírtörölköző is jöhetett, így szépen lassan megkedveltem.

Sajnos papa már nincsen velünk én meg egyedül még nem mertem  nekiállni. Hála az égnek most is volt a csapatban más rajtam kívül aki felvállalta a dolgok macerásabb részét.... (ezúton is köszönet érte id. Attilának, hogy összefogta és koordinálta a csapatot, összességében, hogy egyáltalán megszervezte az egész délutánt)

A Pacal nem tartozik épp  a könnyed nyári étkek közé. Első körben nem is a viceházmester az amit innék mellé, de kellően meleg volt aznap. Kell belénk a fröccs,most már inkább vörösbor és barna sör, ha kinézek az ablakon, de akkor még csúszott a vice és a sport. Hőzöngve nyíltak a borok és a vizes palackok gyors egymásutánban. Volt is időnk rá, mert a pacal nem egy könnyű gyerek. kell neki az idő. És a tisztelet. Itt nincsen helye extraszűz olivaolajnak, ide zsír kell. A többit a már megszokott pörköltiskola adja:  paprika, paradicsom is mehet bele, bors, só, kömény, babérlevél is, hadd szóljon. Na és bor. Egy üveggel be is nyelt a lelkem. Meg mi is. Tán kettővel is, de a 2 literesből!

Mire elkészült  a mű, már mi sem voltunk annyira szomjasak. Egyértelműen a nyár ebédje-vacsorája volt! Még egy ekkora pacalt!(Lassan készülhetne a téli verzió. Kicsit másképp, fröccs nélkül, vörösborral.)

Az íze pedig visszahozta azokat az időket, amikor még a papa-féle pacalpörit tunkoltam otthon. Visszahozta, akárcsak a 2006-os Velvet  koncert. Nem volt ott Axl. Nem guns koncert volt, de '92 volt úja. És én élveztem.

Már a szerda is jól indult. Vadiúj Zara kabát, gigerli hombár, 20 perce van rajtam, mikor is a mocskos kövér galamb mereszti a kloákát a Ferenciek terén a jégbüfé fölött, hogy rohaggyon meg, és ott is az Adidas 3 csík a homokszín kabi oldalán. Csakhogy ez szarból. A gyakornoklányunk a buszon előbb kiröhög, aztán elhúzódik. Beérve látom hogy a hátizsák és a fancy farmer is kapott. Kapja be a galamb...

Stresszes a nap, ha repülsz, még stresszesebb, ha így indul... végül is délután ki a reptérre, Ádámmal még egy szendvics a lounge-ban, kemények vagyuk, a két biznisz-tripper, aztán a boss még elkísér a kapuig mert az ő gépe később indul, én meg repülök.

Végül vonattal mentem be a Gare du Midi-ig, onnan metró, majd a szálloda is meglett. Jól tájékozódom na, a Dokis börzsönyi eltévedést leszámítva külföldön mindig bekészülök magamtól hogy sose vagyok elveszett ember... öntömjénező barbár. Szóval szálloda, cuccok le, másnapra a gondolatok átnézése a háttéranyagokból, majd egy gyors séta mer' az kell.

Gyors séta. Villámspaziergang. Weet u waar de Karnemelkstraat is? Éhes nem vagyok, szomjas se de illendőségből azért tiszteljük meg a 4. európai sörprincípium földjét... arab bevándorlók által szoftosan töltött kricsmi a megoldás, és egy hűs barna Chimay, duplázott alkoholtartalom, tipice 6.5%-os belga bódulat, erős, de hát jön a tél... annyit el is ér, hogy felpezsdül a vér, a fizetésnél még a csaposczukkina szemébe is bele merek nézni, na ez kár volt, de a vidámság azért nem lohad...

...és séta, séta, séta, gyors 3/4 órás rájd, egy templomig megyek, az eső szemerkélni kezd, Akassou-like arcok jönnek mögöttem, fülemben ordít hol az új Flames, hol halkan busong Brüsszel úti zenéje, köszi Andris... közben SMS-kapcsolattartás az Öccsel, ez jó, legalább nem vagyok annyira egyedül, távsörözünk Európa két szegletében...a Chimay közben az agyig száll, bordó és sötétbarna ködben utazom, nem vagyok részeg, még csak tipsy sem, inkább csak könnyedebbek a léptek, mélyebbek a légvételek, friss ez a Brüsszel, meg késő őszi estén valahogy más mint eddig, pedig voltam már itt télen, nyáron és kora ősszel is... na és azért van egy feelingje ahogy csapatom a nagy nehezen megtisztított kabátban, mint egy igazi szakértő, egy yuppie, na menjek a picsába, mondaná Fater és igaza van...

... közben egyre több a csokkeaux a nyomomban, mi az, hol vagyok, fut át az agyamon, hát basszus, a szálló környéke maga a brüsszeli red_light_district, az ablakok vörös neonnal keretezve, 3 lefüggönyzött, a negyedikbe belesek hitetlenkedve hogy ez tényleg az-e, tényleg az, nagy zsírcsokoláda ül odabenn, atya-gatya, menjünk inkább haza, ráadásul a csokkók mögöttem már 4-en vannak, mégse olyan jó a fancy kabátban peckeskedni itt, hombárkám ez dresscode-ból egyes, leülhetsz.

Szállodába beesek, csurog a víz a hajamból mert az eső is zuhogósba váltott, kell hát a kis 0.33-mas Grimbergen a pultnál, ennek a nevét úgy jegyeztem meg, hogy Grimm testvérek + Simen Haestnes lakhelye, de kit izgat ez, a Grimbergen sokkal jobb mint a Chimay, gyorsan le is gurul, lehet menni aludni, jó éjszakát...

Másnap reggel még mellbe lök a friss és szikrázó napfény az esőáztatta utcák és aszfalt visszaverte fényáradat, Pater de Deken Straat, megvan a meeting helye, hát ezek is feeling-hegyek, ébredő európai főváros... a workshop végén pedig életemben először angolul megröhögtettem a népet egy kis Attila-szarkazmussal, ilyen se volt még, örvendezzünk. A hazaút Dokidíjas stresszfutamaitól tekintsünk most el, legyen annyi elég, hogy ha nem én hanem a Lódoktor van kinn, akkor szerintem kiáll a posszant Doktár a Grand Place-ra és teli torokból elénekli az I Don't Like Mondays-t.

Én nem tettem, csak hazajöttem. Brüsszeli villámlátogatás. Legjobb. 

Anders barátunk, mint egy elbaszott göteborgi kamionsofőr a Hotel AERO parkolójából. Én pedig asszem ezt az IF bulit élveztem eddig a legjobban az összes közül.

Holnap este nem megyünk focizni Balázsékkal, és nem III. félidőt nézünk a tv-ben. Igazi régi kedvenc jön ugyanis a pesti éjszakába, a göteborgi szcéna alapbandája, a zenekar, ami megszerettette velünk a keményebb vokállal tolt, mégis dallamos svéd extrém metalt. IN FLAMES bulira készülünk tehát...

Zenei elemezgetés helyett legyen itt egy pár IF mérföldkő, ahogy megszerettük a bandát. Ha engem kérdezne valaki, biztos azt a Strato koncert - másnapi, 2000 áprilisi napot idézném fel, amikor kimentünk a MediaMarktba Strato CD-t venni, majd egy hirtelen mozdulattal mégis a Colony került be a kosárba. Otthon meg is bántuk elsőre. Aztán 3 hónap múlva már "új Metallicát" láttunk a Falmesbe.

2000 július. Mozi (MI2) Andrissal, Mammut után. Egy jó Elektromos Krokodil a Blahán. Clayman megvéve - mi pedig 2 nap alatt az IF által. Mekkora klasszikus album, és mekkorát ütött anno.

Utána én átálltam DarkTranq-ra, tudjuk, Andrist a Reroute to Remain sem kedvetlenítette el, sőt, a Soundtrackig posszant fanatikusként.

Azóta az IF úgy fest, kifújta magából a világmegváltást, becsületes lemezeik jönnek ám sorra, de az igazi revelációk kora már lezárult. Ne várjunk több Jester Race vagy Colony albumot, se Claymant, melyek megújították a szcénát. Sőt, bemodernedő kora 2000-res éveket se. Várhatunk viszont szórakoztató, slágeres lemezeket, a legjobb fajtából. Erre itten pl. idvezülten szálldostam az izmiri helyiérdekű városligetben.

Hát holnap In Flames. Várom. Nem úgy mint 2000-ben, nem remegve, nem kellemes gyomorgörccsel. Annál inkább kellemes nyugalommal. Jó buli lesz, remélem meglepikkel. Idén annyi jó élményem volt már (NG WigWam, NG Sziget, Black Label Society), hogy bízom benne: Fridenék sem hibáznak holnap. Miért tennék? Szórakoztatni - azt tudnak.

Petőfi Sándor: Szerelem és bor

Azt mondom, amit mindig mondok:
Ne háborgassanak a gondok,
Ne háborgassanak bennünket!
Legyen vidámság, tréfa, nesz;
Ifjak vagyunk és ifjuságunk
Idő jártával odalesz.

Járjunk a szerelem kertében,
Virág ott nyílik minden lépten;
Ha meg talál tüskéje szúrni:
Illatja gyógyulást szerez.
Szeressünk! mert erőnk szeretni,
Idő jártával odalesz.

Midőn a szerelem kertében
A nap tikkasztón süt az égen:
Térjünk hüs árnyékú lugasba
A borgyümölcs tőkéihez.
Igyunk! pénzünk van, hátha pénzünk
Idő jártával odalesz.

E kép a legszebb élet képe;
Adjunk érette bút cserébe.
Mint fellegekre a szivárvány,
Reánk mosolygani fog ez,
Ha majd derengő ifjuságunk
Idő jártával odalesz.

(Pest, 1844. december)

...hát a focinak is vége lett vasárnap este, Balázsék sztahanovista arcok, szűk két órát nyomtunk, a végén kiköptem a tüdőm is, Andrison is csatakosan lóg a fehér Milan away-mez, rajtam meg a Totóajándék Gyöngéd Barbáros 30-as. Az őrmezői baráti kör még élcelődve átöltözik, mi búcsúzunk, kocsiba, azt' haza...

Namost délután moziba vittük a szülőket, megünnepelvén Anyu névnapját. Puskin mozi, nyilván közel a műintézmény, a Hrabal pivnice, Apu el is vitte Anyut, de nekünk jönni kellett mert a focira ki is kell érni Őrmezőre. De valahogy egész este a jó Francinúv Lezak járt a fejemben, az íze, a félkemény habja...

Ülünk a kocsiban, száguldunk haza. M7 bevezető, Erzsébet híd, Budapest már vasárnap esti bódulatában sötétlik... Andris is mondja, de jól esne egy sör, álljunk meg  a Határ úton. Dobozos Löwen, brrr, Borsodi, Soproni? Jajj. Másra állt be a szám... nem kell sokat győzködnöm azonban az Öccsöt sem, már látom a szemében a fényt, már ott a kis szikra, hiába szidja mindig a Postrinzské söröket a Bernard ellenében, azért jó magyar kukkergríz-szörp helyett nyilván az ő értő ízlelőbimbói is az igazságra szavaznak... nem is kanyarodunk hát hazafelé, hanem be a Múzeum mögé, én parkolok a Trefortban, Andris rongyol ki a Hrabi felé, majd 2 perc se telik már jön vissza, ez az ember nem ép, úgy fut vissza felé mindkét kezében egy-egy hideg, gyöngyöző oldalú üveggel, úgy mozog mint egy makkant artischta czímzetesch művész a '20-as évekből a Városligetből, kész, de direkt csinálja, látja hogy vigyorgok rá is játszik még,  ezen már csak kacagok tiszta szívből, Andris bepattan, megyünk haza, Üllői, Határ út, Corvin körút, majd Andris ágyán fekve behörpintjük a jó Francíni Ászokot, hideg a sör, nem jeges de hideg, csodás az íze, markáns de nem bántó hát ez egy csoda, ez egy vacsora, ez valamiféle megpihenés, valamiféle oázis a futball nemes fáradtsága után, ezt megérdemeljük...nem vagyunk normálisak tudom, ezért képesek voltunk kitérőt tenni, nem vagyunk százasok, na de mégis, és nem bánt a hétfő közeledte, nem fáj a vasárnap, csak örülünk, Andris is tudja meg én is hogy egy rugóra jár az agyunk és ez nagyon jó és közben az öreg Bohus, Egon Bondy és Vladimír szelleme megértőn mosolyog srégan Prága felett a Mennyben (a kapu tuti ott is kallantyúval nyitható), Kispest felé kacsintva, és az Öreg még tán azt is bevállalná, hogy ha újraszületne hát ő is wekerlei faszagyerek lenne....

Fotó: folyekonykenyer.blog.hu

A vasárnap reggelek default-ból már csak ilyenek. Fél 8-kor csörög az ébresztőóra, de az őszi napfény első sugárnyalábjai már ekkor áttörve a függönyön amúgy is birizgálják a szempilláim. Gyors fölkelés, arcmosás, laptop be, osztályzókönyv és beszámoló megírása a Honvéd-blogra, feltöltés a netre, meghirdetés a facebook-on, aztán mivel már éhes vagyok, lehet kisétálni a kisboltba.

Én mindig a Kós téri "Mundiba" mászok ki ilyenkor. Van a sarkon is egy kisebb szatócsbolt, "Laden" ahogy a német mondaná, de én inkább a távolabbiba megyek. A Nagyközértbe. Így van elég időm kicsit gondolkozni. Hagyni, hogy átjárjon a napfény, ha olyan vénasszonyok nyara van mint ma... vagy hagyni hogy a borús időben Wekerle lövellje felém a zöld különböző, a szürke atmoszféra által egyszerűen felpörgetett spektrumú változatait, ha melankolikusabb az időjárás. Utóbbi esetén különösen nagyot üt a Kós tér most a felújítás után: friss zöld füve egyszerűen új értelmet nyer a borúban.

Ma viszont süt a nap én meg csak ballagok a székelykapu felé a világos Hungárián, valahogy olyan '30as évek feelin' jön át, mióta kivágták a régi jegenyéket, az újak meg még csak növőben és ha elnézek a vegyiművek felé a Ferencváros irányába, hát ott magaslik a vöröstéglás víztorony, és az egész olyan, mint egy kopottas fénykép, egy fotográfia egy régi albumból, csak ez él, ez a kép élettel van telve, bár álmos, alig mozdul de él. Memento a múltba nézve. Már csak két darutollas csendőr hiányzik a wekerlei utcákról. Na. Azok azért mégsem.

Szóval tér, kakaó, kifli meg egy Népsport, aztán irány haza, jól bevált mérföldkövek mentén. Bosszankodok a visszaúton, hogy olyan bugyután csinálták meg a park kapuját hogy rángatnom kell, hogy kinyíljon. Bosszankodok az NS dilettáns cikkein a székelykapus alagút árkádja alatt. Átgondolom a hetem és ideges leszek a melótól meg attól, hogy megint nem haladok a némettel és hogy 3 éve nem szereztem némettanárt. Aztán kanyar, Corvin körút, a platánok már barátságosan bólogatnak felém, a gyomrom korog, már várja a bárszékre ülést a kis konyhámban, meg a friss kiflit, én meg számbaveszem a napot - lesz egy ajándékmozi Anyunak Andristól meg tőlem, este talán foci, most meg kicsit pakolni kéne, de a tegnap vett új könyv is hívogat Erdély visszavételéről 1940-'44, ma se fogok unatkozni.

És miközben lassan beindul ez a vasárnap is, miközben a Honvéd-győzelmet harsogó Nemzeti Sport sarka lassan belehanyatlik egy kakaófoltba a konyhai munkalapon ahol hagytam őket, miközben a Nap lassan körbepásztázza a kisszobát, addig a Hungária út és a Kós tér, a reggeli sztenderd sétaútvonal csak fürdik, csak fürdik tovább a délelőtti napzuhanyban, nem is zuhany, zuhatag, napeső, és közben csendesen, de határozottan búgja, hogy Attila gyere szabira, kell egy wekerlei nap, kell egy teljes wekerlei nap... és tudom hogy igaza van.

Kép: facebook.com.

Itt az ősz, és ha itt van akkor az tavasz reloaded. Halványabb színekkel, fakóbb napfénnyel, a télbe áthajlás felé meginduló természet szomorkásság-akcesszóriáival, de azért alapvetően mégis szépséges méltóságban. Már többször is említettem, hogy mióta 2007 őszétől kezdve a szeptember már nem a sulikezdést, a vakáció végét, a dolgozatokat, a munkahely melletti plusz-felsőoktatási terhelést jelenti, azóta lassan nekem is leesett az ősz lényege. Már nem a ZH-kat, az osztályterembe és a lecke fölé bezártságot, a vizsgastresszt hozza elő nevének említése: sokkal inkább a nagy kirándulásokat, az avarszagú erdőt, a bortúrákat, a borvirágos orcájú mustkazán Doktort és fényképezőképével a kezében "azt mondom amit mindig mondok"-ot hőzöngő Designert...

Wekerlén is hozza az ősz a sztenderdjeit: az utolsó szabadtéri gombrangadókkal a Colosseumban, mostanság petanque-kal a Győri Rozmár téren, lombkavalkád-színekbe öltöző mellékutcákkal, local borútra posszanó Fábival. Az időszak mikor a Lódoktor visszaáll a vörösebb borokra, mikor Andris joggal szűri a Bernardot péntekenként, hisz most már a meleg (se) indokolja a sörpincesörnagyárpit, illetve amikor a Mundiban én is többször állok meg a Fekete Démon-os ládák előtt mint a radleres őrületeknél.

Ősz. Nem sül meg az ember a Bozsik lelátóján, végre... A Templom tér ilyenkor a legvonzóbb és a környező becsületsüllyesztőkbe is jobban esik betérni... Otthon meg basztathatom az avart, mert azt a társasházban rajtam kívül nem basztatja senki. Na, csak van valami tré is ebben az őszben.

És hogy miért menekülök most 3 óra permanens szaknyelvi fordítás, egy délelőttnyi minisztériumi csicskázás és némi tanulmányírás után a (wekerlei) ősz tetemrehívásába? Mert kezdenek lemerülni az elemeim. Merülnek bizony, azok az elemek amikről Mikael Stanne, Göteborg önjelölt hangja (remélem ő nem sértődik be e jelzőtől, khm... értjük mire gondolok) énekel magasztosan a ThereIn klasszikusban, és a sejtek ott bennem könyörögnek a feltöltésért. Való igaz, idén nem voltam rendes szabin, nem volt utazás, nem volt moszkvai kaland, se holland sütizés, se valenciai tobzódás. Kell az őszre valami nagyon, de a potenciális útitársakat elnézve jelenleg itt se szépek a kilátások. Sorban érkeznek a burkolt lemondások, vagy a szitu egyértelmű, lassan ott tartok hogy át kell vedlenem wekerlei Targyulába és leszervezni a saját utakat. Ehhez viszont szabi kell, az még van, ősz kell, az még van, úgyhogy a kertrendezés utánra mehet is valami. Hogy ez a valami a cseh lankák lesznek e, vagy valami hazai desztináció, az hamarosan elválik, figyeljék híreinket. De hogy lesz, az biztos, az muszáj, az alapszükséglet. Merülnek a sejt-elemek. Az pedig nagyon nem jó.

Addig pedig holnap gyorstöltés a Designerrel. Ahogy Mészöly Kálmán mondaná: "aaaah, a Dizájner...ügyes töltő volt, ügyes kis töltő..." Ebben bízom.

És hogy ennek a wekerlei ősznek mi a zenéje?

Fotók: profilia.hu; bevezetem.hu.

Már a múlt héten is király volt a foci (meg a jobbszélsőnk, 10/2), de a tegnapi számomra 'A LEGJOBB'-ként vonul be a privát hobbisport-annalesembe. Balázs ugyan nem ért rá, így a strict védések és a menetrend szerinti "10-perccel-a-vége-előtt-ballal-suvasztok-mellé" perfomance is elmaradtak, de a Wekerlei Faszagyerekek teljes igazgatótanácsa felvonult és mindenki odatéve magát úgy zúztuk pozdorjává a Resi Barátai és Üzletfelei FC-t, mint a boldog békeidőkben Kiss Péter csatárszerűség a Honvédszurkolók önbecsülését a 2000-res évek eleji nihilben.

A Nemzeti Sport osztályzatai következnek.

Illés Elemér. A wekerlei Zelenkának jót tett a pihenés, 2 hónapos szünet után úgy pörgött a pályán mint a Bonduelle konzerv Király Gábor kezében. Illés Béla 1995 tavaszi, Svájc elleni szólóját idéző elfutása-visszacsele-heggesztése az utóbbi időszaki markáns ginsengfogasztás mellett a Doki futballtudásának is jó jelét adta. A végén kissé elszórakozta helyzeteit, kényszeres átemelősgól-kísérletei miatt, ám Sütő Attilának osztott forintos zsugái miatt ez megbocsátható. 8.

Márkus Tamás: A Barcelonánál eltöltött kölcsönfélév után tért vissza a hétfői focik Abassa, aki saját bevallása szerint "espanyolos" első félidő után a második játékrészre begorombult és amellett, hogy az ifjabb Sütő sarjnak leosztott egy álompasszt további gólpasszokkal és pszeudo-gólpasszokkal vétette észre magát. A gyorsasága már nem a régi, és a Valencia mez alatt egy kisebbfajta medicinlabda is ott lapul, de amíg úgy heggeszti be a büntetőket a ciprusi vendégmunkásnak, hogy annak kedd délben kell visszamenne a Fáy utcába megkeresni a lehullott szemöldököket, addig nincs baj. 7.

Sütő András: Az új, citromsárga cipő meghozta hatását: a fiatalabb Sütő nem csúszkál annyit mint korábban. Harcosságát Resi és Kalaidzidisz nyögték a középpályán, ezúttal nem lehetett lerázni a félhosszú-hajú dizájnert. Amit pedig első góljánál művelt, a labdaátvételt és a 3/4 fordulatot is nézve, arra még Verebes Didi is csettintett volna slambucszafttól zsíros ujjaival. 7.

Sütő Attila: A kapusposzton kezdő kákabelű wekerlei védekezőközéppályás lassan levetkőzi magáról a "helyiérdekű bojtorlaci" címkét. A gólvonalon parádézott, csak 1 gólt kapott a benntöltött 25 perce alatt, azt sem saját hibából. Resi lövésének bal farizommal való hárításáért Oliver Kahn nívódíjra is felterjesztették a meccset a sarki jegenyék mögül skubizó Vasas-függők. Gólja szépségdíjas volt és a küzdőszellem is riszpektes: a közismerten nem kedvesnővér Márkus Miklós mellől tudott lefordulni és a kapu bal oldalába bombázni. Ha Elemér két ziccerlabdáját is beveri, a meccs hőse lehetett volna. 7.

Skacok, Doki talált hozzánk való sportot. Én már előre borítékoltam, hogy Totó benne lesz, hisz a petanque-ról van szó. Igazi trottyos, tatás sport, majd a Koós téren toljuk, amikor már nem tudunk átmászni a Deákgimibe... Dokinak inspirációként ajánlom a képet a délutáni futásokhoz...

Mindenekelőtt jár a köszönet Józsinak (menetrend szerinti telefonos kioktatása ellenére) hogy rám gondolt a Szigetes VIP jegy kapcsán. 2006-ban, tán Radiohead-en voltam utoljára a Hajógyárin, azóta hol  másra ment el a nyári pénz (lakásátalakítás), hol elképesztően rossznak tűnt az ár-érték arány a felhozatalt tekintve, hol pedig egyszerűen a kedv hiányzott (öregszem). Idén viszont -hogy Timicsokit idézzem- adódott egy lehetőség, és ha adódik azzal élni kell. Vasárnap, egy remek hétvége záróakkordjaként (pénteken Állatkert és Kertem Gergővel /poszt is lesz róla/, szombaton az Igazság Pillanata annyi év után a Bozsikban Fradiverő fiesztával...) Sziget, NVRGRN. Kell -e jobb zárás?

Kiérve örömteli volt a helyzet, hogy míg a hömpölygő sorok lassan haladgattak át a pénztáraknál addig magam 2 perc alatt jutottam át minden ellenőrzésen (a VIP hatalma), majd be a területre...ami mit sem változott. Ugyan már metapay a rendszer fizetésileg, de amúgy a sátrak, a por, a koszos talpacskák, a bőrkeményedéses, leukoplasztos sarkak, a kitaposott vietnami papucsok még a régiek. Jujj. Gyors séta után meg is leltem első célpontom, a rocknagyszínpadot, mely végre szabadtéri lett ez évre...és már gyorsítottam is a lépteim, hisz ismerős dallamok dörögtek a délutáni csendbe: tü-dü-dü-dűűűűűű, tü-dü-dü-dűűűűűűű, mi az már kezdenek? Kb. 2 néző az üres mezőn, a csapat meg tolja, Gótikus Erotika, hjahh, Erős Szabolcs gitáros halászgatyában pacskerban...mi ez? Szerencsére csak a beállás, derül ki gyorsan, de már most olyan a hangzás mint kevés Never koncerten. JÓ LESZ EZ...

Gyorsan vételeztem egy erősen házisör ízű borzalmas csapolt Drehert, majd be az első sorba. Nem volt nehéz. Voltunk vagy 20-an. Aztán lecsordogált a fél óra 4-ig, és felzengett a Sziget éterébe a Gyilkosok éjszakája pre-intro, átvezetve a Requiem főintrójába. Ennyi év után is taglózóan monumentális a cucc, úgyhogy feledtem napfényt, kevés nézőt, bút-bajt, az adrenalin meg kúszott fel. A Req végére már besétált Bobby, Szabolcs meg Kovács Tamás is a dobokhoz, hátul a billentyűmágus még fel alá járkált majd előre ő is, keyboard-ra, és indul a szeánsz.

Nos, óriási volt. A csapat csúcsformában tolja kb. 2009 elejétől, mióta MM teljesen rendbe jött egészségileg, és most már úgy fest minden régi belső konflikt a múlté. Dübörgött előre a gépezet, én pedig széles vigyorral élveztem a koncertet: most nem volt üresjárat, még az sem fordult elő hogy 1-1 szám alatt a következőt várjam: ez így volt kerek egész. Kiemelném azért az Új sötét kort, amit rég játszottak ilyen jó ütemben, és a Miki által új szintiszőnyeggel upgrade-elt Sír a csend-et, az utóbbi években biztos koncertszámma (és nálam koncertkedvenccé) előlépett A bosszú hajnalán-t, az új albumról a Most és mindörökké-t. A Vérből vér megint tartolt. A rendes szettet Az elveszett világgal zárták, hát a tűző nap ellenére egy fagyos 1944-es decemberi napon éreztem magam az Újvidéken. Ez a szám hatalmas telitalálat lett. Ráadásblokkban pedig az Ámok mielőtt megint föltört volna, jött egy kis Here comes the rain again, ezt is utoljára 2001-ben élveztem ennyire, most nagyon feszes volt.

A szinti végre jól ki volt hangosítva, Erős Szabolcs már saját stílusában játssza a számokat, jóval szaggatottabban riffelve, mint Vlado vagy Mirche anno, engem kissé Dulára emlékeztet. A szólóknál viszont Mirchéhez képest sokkal inkább hűbb a régi bárdisták saját stílusához, ez a Furor és az Új sötét kapcsán nagyon érződött.

A buliba még az is belefért, hogy Bob az Idegen vér első versszaka után véletlen átváltson a Furor-ba (az Új Jerikó sor tréfálta meg), de oly profin oldották meg, hogy ez így elment egy direkt egyvelegnek. 1 órát nyomtak, végig jó hangulatban, nekem pedig szereztek egy kurva jó napot.

Mindent egybevetve ha én pozícióba lennék a hazai könnyűzenében, a Neverből már rég kultzenekart csináltam volna. Így is azok, bőven, de még mindig úgy érzem sokkal több embernek jönne be igényes és mély zenéjük mint amenniyhez eljut. De hát ez van, Magyarországon élünk. Ma nem (sem) ez a trendi. 

Koncert után elkezdtem sétálgatni, Godot-ra Józsira várva, aki kiderült, nem jön, csak később, letoltam hát még 2 Drehert, ettől be is álltam a napon, így nem csoda hogy a világzenei színpadnál kötöttem ki, ahol a kanadai Socalled tolta (az elvileg) modern klezmert. Hát a klezmer zenét kedvelem, de ez inkább volt egy elbaszott vidám vasárnapba oldott hip-hop buli némi rapppes szövegköpködéssel, néhol átcsúszva Monthy Python show-ba. A közönség kajálta, ropták a táncot rendesen, főleg francia és holland arculatok. És el kell ismernem, makin nem is volt rossz. A végén még nekem is majdnem beindult a boogie, amolyan Bud Spenceres mackólépések képében de szerencsére (és a jelen lévők örömére) fegyelmeztem magam.

Hazaérve konstatálhattam, hogy szép három napon vagyok túl, az pedig igazi megkoronázása volt a víkendnek, hogy nagy magyar kedvenceim hosszú idő után ismét csekkolhattam. Ősszel vagy télen állítólag jönnek Budapestre, hát, a tegnap után ezt már alig várom - ott már remélhetőleg Andrissal az oldalamon.

Setlist, kb.

Gótikus erotika

Idegen vér-Furor Christiani

A szerelmed vágya vér 2009

Új sötét kor

Sír a csend

A bosszú hajnalán

O Fortuna

Most és Mindörökké

Fehér Orosz

Frozen

Vérből vér

Az elveszett világ

-----------------

Here comes the rain again

Ámok

Fotó:  http://www.facebook.com/#!/nevergreen.hu